Szomorúak vagytok? Nem érzitek üresnek az életeteket?

Az életem nem érzem üresnek, bár az vitathatatlan, hogy lehetne ennél sokkalta színesebb is.

A szomorúságot az okozza, hogy magányosnak, elveszettnek érzem magam egy új helyzet miatt, és bár eddig (a visszajelzések alapján) remekül helyt álltam, mégsem érzek mindent kereknek. Nálam általában sok mindennek, vagy valami nagyon masszív negatívnak kell történnie ahhoz, hogy sírjak, a hét elején (ennek megfelelően) el is tört a mécses párszor. Egyedül az a szerencsém, hogy ezeket a negatívakat csakis reggel és este érzem, napközben nincs erre időm a munka miatt, illetve olyankor ezekkel aligha szembesülök.

-Nem.

-..., de, igen.

Én úgy vagyok, tudom, hogy nem sz@r az életem, de szomorú vagyok és üresnek érzem. Kevés barátom van őket is ritkan látom, párommal friss a kapcsolat es félek nehogy megunjon vagy valami. Látok menyasszonyokat meg esküvőket és úgy érzem senkivel nem fogok idáig eljutni.

De próbálok pozitív lenni, csak a legutobbi szakításom cinikussá tett sajnos.

Életben nem mondhatnám, hogy nagyon tartok bárhol is.