Érezted már úgy, hogy egy rakás ember van körülötted, de mégis magányos vagy?

30 éves vagyok, és ennyi idő nem volt elég arra, hogy egyetlen őszinte, igaz kapcsolatot is kialakítsak.

Anyagilag és mindenhogyan megyek előre az életben, de mégis szörnyen boldogtalan vagyok. A mostani a 4. kapcsolatom, ebből 3-nak a sorozatos megcsalás miatt én vetettem véget. Nem szerettek, egyszerűen csak én voltam a legkitartóbb balek. A mostani élettársam nem lép félre, csak úgy élünk, hogy mindenre, ami nekem nem tetszik az a válasza, hogy: Ha nem tudsz így elfogadni, akkor szakítsunk. Ha ő kér tőlem valamit, akkor is ez van: Én így nem tudok veled élni, ha nem változtatsz, akkor inkább szakítsunk. Nulla a kompromisszum részéről mindenben, és fontos, az én életemet is befolyásoló döntéseket is meghoz nélkülem, aztán ha nem tetszik, akkor szakítsak. Sajnos, lassan nincs is más választásom, mert kezdek lelkileg teljesen tönkremenni. Ezért kezdtem el gondolkozni az életben lévő többi kapcsolatomon is. Van egy lányom. Az apjával már sok éve elváltunk. Egy link alak volt, aki kerülte a munkát, félrelépett, és mindenért én voltam a hibás. A lányom szemében ő a minden, még nyaralni sem akar velem jönni, ha az apjával otthon ülhet. Igazából a lányom minden alkalmat megragad, hogy ne velem kelljen lenni... Nagyjából itthon addig boldog, amíg sok pénzt költök rá. A szeretleket és bármi kedvességet írányomban MINDEN alkalommal egy kérés követ. A szüleim csak azért hívnak fel, hogy a lányomról érdeklődjenek. A kollégáimmal, tesóimmal csak a sablonos, kötelező: Na, és hogy vagy? kapcsolat van. Barátaim nincsenek, mert meguntam az állandó irigységet, kibeszélést vagy a lányomat nem tudták elfogadni.

Lehet azt gondoljátok, hogy biztos bolond vagyok. Igazából, ha valakit szeretek/fontos nekem, akkor képes vagyok mindenemet odaadni és minden tőlem telhetőt megtenni a másikért. Gyorsan épülnek körém az érdek kapcsolatok, és nehezen jövök rá, hogy ez igen, egy érdek kapcsolat. Próbálkoztam azzal, hogy nem adok kölcsön, nem segítek, nem akarok annyira megfelelni, nem hallgatom állandó jelleggel mások problémáit, de így csak még nyomorultabbul éreztem magam, hogy egy olyan kapcsolatban vagyok, ahol még önmagam sem lehetek. Pedig, amikor én is legalább látszólag eldobható kapcsolatként tekintettem bárkire, akkor minden rendbe jött.

Pont ezért vagyok most magam alatt. Azt érzem, hogyha önmagam vagyok, akkor nem kellek, de nem tudok változni, akármilyen torz is a világ.

Köszönök, hogy elolvastad. Órák óta sírok, az is segítség volt nekem, hogy leírhattam.

Ui. : A lányommal vélhetően azért lett ilyen a kapcsolatom, mert miután apukát elhagytam a sorozatos félrelépés, hazugság stb miatt telenyomta a lányunk fejét éveken át, hogy én tettem tönkre mindent azzal, hogy elhagytam, és miattam nem lehetünk egy család. Szegény apa egyedül van anya miatt..