Magányos férfiak! Ti hogy viseletek a magányt?

Nagyon rosszul. 4 és fél éve vagyok magányos.

27/F

Magányos vagy, depressziós, nincs szex az életedben, de nem próbálkozol, mert félsz, hogy "sérülsz".

Nem fedeztél fel magadban némi ellentmondást?

Elengedtem a párkeresést, meg úgy minden emberi kapcsolatot, a szüleimet leszámítva. Különc vagyok és siralmasak a kapcsolatteremtő képességeim.

Igazából most viselem a lehető legjobban a magányt életem során. Sokat segített, hogy felépítettem az önbizalmamat, büszke vagyok magamra és a kitartásomra. Nem arra gondolok, hogy miben vagyok béna (párkeresés), hanem arra, hogy mikben vagyok jó és csak azokkal foglalkozom.

Mondjuk nekem az is sokat segített, hogy voltak már nőim, sok-sok bohóckodással össze tudnék hozni valamilyen kapcsolatot (a szociális részemet leszámítva szerintem minden más fontos dolog megvan), de mindig sok volt a probléma, idegeskedés, így egyik sem volt igazán tartós. Röviden, az eredmény sokkal kisebb, mint a befektetett energia, így inkább hagyom.

Szerencsére találtam annyi elfoglaltságot, hogy csak kevés időt tudok foglakozni ezzel.

Általában a nőket szidják, hibáztatják a sikertelenségük miatt.

18L

Sosem volt kapcsolat. Úgy 15-25 között volt a legrosszabb, főleg látva, hogy osztálytársak, ismerősök egyre többnek van kapcsolata, hát persze vágtam rá én is.

Most már azt látom, hogy egyre többüknek van gyereke stb, én meg úgy 25 éves korom után fokozatosan belefásultam a dologba, most vagyok 30.

Na nem mondom, hogy nem örülnék egy kapcsolatnak, de igazából már bántani sem bánt, hogy nincs.