Normális, ha néha arra vágyom, hogy valakik agyonverjenek?

6 -s. Nem zavar, hogy az öngyilkosságra bíztatás bűncselekménynek számít?

A fenti kérdésre pedig a következő a válaszom: Egyáltalán nem normális. Én se akarok meghalni, pedig 10 -nyi okom lenne rá. De önmagában nemcsak magamért nem teszek ilyet, hanem azért se, mert elhunyt szüleim nem ezt akarnák, és NEM ezért neveltek fel.

Neked egyébként még a következő dolgot tudom mondani: ha agyonvernek téged, akkor a kompletutad, amin eddig végigmentél/végigszenvedtél, az hiábavaló volt. Így is fogalmazhatnék: megdolgoztál 25 évig a pénzedért, amit aztán kidobsz az ablakon. Nem hangzik ez neked abszurdumnak?

Nehéz így, ismeretlenül tanácsot adni. Nem ismerlek, nem látom mi van e mögött, mi indít ilyen gondolatok megfogalmazására. Talán nem a pszichológus, pszichiáter a legjobb megoldás. Van, hogy egy barát is megfelelő. És tényleg nagyon sokat segít, ha kibeszélheted megadból.

De jegyezd meg: SENKI sem értéktelen! Ha így lenne, akkor Nick Vujicic se élne már, pedig ha van valaki, aki nehéz helyzetében értéktelennek érezhetné magát, az ő.

Szóval te se add fel!

Köss bele valami nálad erősebb bunkóba egy disco-ban, szerintem szívesen lekever néhányat.

Én két éve voltam nagyon mélyen, és gondoltam azt, hogy ennyi szenvedést képtelen vagyok elviselni. Pokoli volt, ezt kívülről nehéz megérteni.

Ez is a tiéd is depresszió. Választhatod az öngyilkosságot, de úgy is dönthetsz, hogy előtte megpróbálsz egy terápiát. Veszteni valód nincs, fél év múlva még ugyanúgy megöletheted magad.