Magányos és az életben nem haladó emberek! Hogyan élitek meg az ismerőseitek sikereit?

uszp, megszólitottad a nem haladó embereket, mennyire lenne felemelő hasonló orrát lógató társak bejegyzéseinek?

válasz: semmiképpen irigységgel…de semmiképpen bármilyen reakcióban mások sikereivel…éld a saját életedet, és ne másokat figyelj, mindenki halad a saját tempójában…kinek mi van beleirva az útjába, és ki mit teremt…

itt az idő a terveknek…ülj le magaddal és tervezz, tervek nélkül hogyan lenn ház ? milyen életet szeretnél, kezdj el rajta gondolkodni, ha még gondolat sincs arról mit szeretnél, hogyan valósulna meg bármi?

Az emberek jönnek és mennek az életünkben…haladnak…majd újak jönnek és mennek…mint egy körforgás…nem mindenkinek vannak meg az óvis barátai sőt a kisiskolás sem…pedig azoknak is már milyen életük van…hogy nem vagyunk benne….és ?

Amig ragaszkodás van a régihez, addig fájdalom is van…

Ha bárki lehetnél ki lennél, milyen életet élnél?...inditsd be a rakétákat….és szárnyalj !

Már egy jó ideje nem érdekel, nem foglalkozom ilyennel. De ez nem mindig volt így, viszont, amióta igen, boldogabb is vagyok, és nincsen bennem az a plusz nyomás, hogy "ah, hogy le vagyok maradva xy-hoz képest!".

Nagyon nehéz volt arról leszokni, hogy állandóan másokhoz hasonlítgattam magam, de megérte.

Én úgy állok hozzá hogy én én vagyok, más meg más. Ha a másiknak jól megy akkor gratulálok hozzá. Az ő sikere és az én sikerem között nincs kapcsolat. Nem vagyok irigy, sem féltékeny. Ahol dícséret és gratuláció divik, ott kommunikálom is.

Még akkor is ha én a világvégén érzem magam, és semmi sem jön össze.

Nem vagyok magányos,mondhatom azt is hogy haladtam valamerre az életben,

de én is most érzem azt hogy innen már nem lesz tovább nagyon.

rengeteg küzdelem és munka után tudtunk venni a férjemmel egy

házat, ami messze nem tökéletes,de nem is ez a bajom,hanem

hogy ki fogtunk egy köcsög szomszédot..

A családomból mindenki sokkal könnyebben jutott egyről a

kettőre,mert a szülők tolták őket,segítették őket.A tesómék

mai napig minden vasárnap kint zabálnak az anyósáéknál,

azok után hogy 5 évig laktak náluk,amíg épült a házuk.

Unokatesóm hozzá ment egy milliomos faszihoz,buta,hebrencs nő,

de nem dolgozik,csak vásárolgat,autót kap szülinapjára stb.

Persze ettől nem boldogabbak mint mi,sőt.De az igenis rohadtul

tud fájni,hogy milyen könnyedén kaptak meg az élettől,

míg mi körömszakadtunking gürcöltünk,és senki még csak

egy jó szót se szólt hozzánk soha..Ez azért tud fájni.

Például a szüleim szartak rám mindig,az unokáikra is.

Erre milyen szomszédom van? Egy lusta nagy seggű picsa, aki

be rángatja az apját egy másik településről,hogy vigye el

oviba a gyereket,mert ő lusta fel kelni,meg esik az eső..

Nem egyszerű ezt végignézni.Nem kukkolom őket,csak látom.