Az csak magyar sajátosság, hogy közel harminchoz meguntam, belefáradtam az élebe? Hogy nem érdekel semmi csak a túlélés?

Nagyon sok velem egy idős (30) ugyan ebben a szarban mászik, sokkal több mint szerintem régen volt…ez a 30 ez ilyen forduló pont…amikor már meg kell komolyodni. Nem azok a dolgok lesznek fontosak mint amik eddig voltak…

Például sokan gyereket csinálnak ennyi idősen vagy valami…nálam meg pont az ellenkezője csak alkalmi jöhetne szóba..annyira bele faradtam az egészbe…meg ez a korosztály felé is sokkal több az elvárás mint ami a reális…szóval nem tudom.

Ne törd le magad..ez. 30 mérföldkő amúgy…nem a legszebb de valami történni fog.

Ha meg unod az egeszet új életet kell kezdeni…nálam is lassan már az megy.

A problémádnak semmi köz nincs sem az álampolgárságodhoz sem a kinézetedhez.

Milyen kérdés ez már megint?

Szedd már össze magad. Magányosság a f.szt. Nincs lehetetlen, csak tehetetlen!

A 20-as és harminc eleji korosztály az új elveszett nemzedék? Nem hiszem.

Az inkább a gond, hogy a normális szocializáció a korosztályod egy jelentős részénél a nullához konvergál.

Szekunder szégyenérzetem van, amikor ilyeneket olvasok.

Azért tenni kell rendesen, hogy harminc éves korodra kiégj.

Írnám hogy a sorkatonaság rendbe vágott volna, de ismerem a statisztikákat jól, a mostani 20-35 kötöttiek 60 % nem sorozható (alkohol ,drog, mentális okok, az lehet neked is!)

Húsz éves koromra már túlvoltam a sorkatonaságon , jogsim meg egy szaros érettségim volt. Harmincra meg két gyerek apja , rendezett egzisztenciával.

Kezdj el élni gyerek, mert ezután még keményebb évek jönnek.

#5

Ne általánosíts. 26 vagyok és most kezdek el lassan élni.. eddig egy hányás volt az egész életem.