Mit tegyek, ha totálisan belenyomorodtam az életbe és semmihez sincs energiám/eszem/kedvem?

30 múltam, van egy irtó nehezen megszerzett diplomám amivel nettó 250-ért gürizek már évek óta miközben olyan szintű depresszióm van, hogy nemcsak a munkahelyen nem tudok gondolkozni, de emiatt már az angolt is durván elfelejtettem így esélyem sincs munkát váltani.

Minden hétvégém totál üresen eltelik gépezéssel és nincs egy barátom se (barátnőm meg pláne nincs). Szűz is vagyok és semmihez nincs kedvem. Természetesen szülőkkel élek együtt, mert egyrészt albérletet fizetve kb. 0 megtakarításom lenne másrészt mégjobban depressziós lennék.

Nincs semmilyen hobbi/elfoglaltság ami minimálisan érdekelne.

Utálok mindent a világban. Az álszent mosolygós szerelmespárokat, a nagyképű egoista felszínes nőket és törtető lenéző alfahím pasikat, a bunkó autósokat. Elegem van, hogy semmi nem tud lekötni. Legszívesebben egész nap aludnék, de ahhoz hétvégén nincs türelmem amikor meg kellene (munkába induláskor reggel) akkor pedig nem tehetem meg.

Ha ez mind nem lenne elég, van egy krónikus betegségem is, amire kapok tb-s kezelést ami nélkül rokkant lennék. Emiatt teljes nihilizmus jellemző rám, öngyilkosságra nem gondolok, amig még ott vannak nekem a családtagjaim, de utána nem tudom mi lesz.

Semmi értelmét nem látom az életemnek, de öngyilkosságra eddig még nem mertem vállalkozni.