Nem unjátok ezt az életet, hogy ebben az országban csak a szenvedés van?

Belvárosban laktunk, aztán a covid környékén leköltöztünk vidékre, remélve hogy talán jobb lesz, mint a betontengerben.

Eleinte jó is volt, annak ellenére, hogy a faluban mindenki gyüttmentnek nézett minket, hogy mit keresünk mi itt. A telket és a házat szépen rendbe kellett tenni, a kertről még nem is beszélve. De mi városiak, mindent élveztünk, minden egyes percet. Eleinte volt jó termés a kertben. Aztán minden teherré vált. Munkanélküli lettem, most is munkát keresek. A termés kiég. A nyarak forrók. És ez csak egy szegmense az egésznek.

Próbáltunk, segíteni magunkon de minden oylan nehéz. Nehézkesen megy. Munkát kapni is nehéz. Minden olyan fárasztó.

Lehet hogy ez nem hangzik olyan vészesen, de nagyon kiégtem, kiégtünk...

Elfáradtam ebben a semmitmondó, nyomorult magyar életben.

Más hogy bírja ki ezt? Hogy tudja magát jól érezni? Más is unja már ezt az egészet: társadalmilag, politikailag stb?