Hol rontottad el az életed?

Amióta az eszemet tudom az anyagi biztonságot kerestem, és nagyon elszántan, céltudatosan akartam megteremteni magamnak, és közben elment mellettem az élet.

Idős koromra, kiégve, magányosan, egyedül élvezhetem a fene nagy biztonságot.

Paradox, sajnálom hogy így történt.

Nem kezdtem el időben nyitni emberek felé, sok időt töltöttem egyedül a szobámban. Akkor azt hittem, erre vágyom és ez a jó nekem, de tévedtem.

Emiatt később is kezdtem barátokat keresni, találni, akik viszont utána pár éven belül le is építettek. Szerintem a szociális készségeim a mai napig gyérebbek, mint kellene, bár már javul a helyzet.

Nem fogytam le és nem jártam pszichológushoz gimnazista koromban.

Kövér voltam, teli szorongásokkal, így nem mertem sem barátkozni, sem csajozni. Kapcsolatom azóta sem volt.

Nem jártam el táborokba, gólyatáborba stb. tizenévesen. Mostmár b*hatom, dolgozom, azt a kevés szabit (20 nap) pedig okosan be kell osztani.

Nem váltottam iskolát. Egy nyolcosztályos gimnáziumba jártam, 2010-2018 között. Nyolcadikos koromban majdnem váltottam, de nem tettem, mert annyira féltem az újtól, a felvételitől. Igaz, egy új helyen is szétszekáltak volna, úgy kb. 10-11.-es koromra tudtam egy elfogadható szinten kezelni a társasági helyzeteket. De az is lehet, hogy befogadtak volna.

Nem próbáltam kezdeményezni azoknál a lányoknál, akik tetszettek volna. Egész egyszerűen, amint tükörbe néztem, elszállt az összes önbizalmam.

Meg úgy általánosságban túl sokat adtam mások véleményére.

Egyetemen, az online oktatás ideje alatt, nem szántam elég időt az önképzésre. Mivel az online oktatás lófingot sem ért, kaptam egy diplomát, de a szakmai tudásom a nullához közelít. Próbálok mostanában tanulgatni, de munka után gyakorlatilag csak aludni van erőm.

Regisztráltam társkeresőkre, nem kellett volna. Mindig is tudtam magamról, hogy nem vagyok egy jóképű srác, de nagyon tönkrevágta az önbizalmamatm, illetve a lányokba vetett bizalmamat a társkeresőzés.

Nem építettem baráti kört magam köré se gimiben, se egyetemen. Most teljesen egyedül vagyok, anyámékon kívül nem beszélget velem senki. Próbálok neten, programokon, stb. ismerkedni, de az már nem olyan. Akárhová megyek, mindenütt van már egy "keménymag", ahová te külsősként már nem fogsz beilleszkedni.

Ennyi jutott így hirtelen eszembe.

22F