Huszonévesen semmi közös beszéd témám nincs senkivel így kapcsolataim se, mitől lehet ez?
Mintha nem is evilági lennék, amiről mások beszélnek hozzá se tudok nagyon szólni, közöm nincs egyik témához se. Szinte semmiről se tudok elbeszélgetni, maximum az élet sz*rságáról, hajlamos vagyok panaszkodni, ócsárlódni, egészségügyi gondokról beszélni és ennyi. Másról nem is nagyon tudok maximum kérdezni. De az meg nem tetszik másoknak. Eléggé ki vagyok égve egyébként egy ideje a tönkrement és sivár, magányos, unalmas életem miatt. Ez lehet az oka? Vagy mi lehet velem a baj?
Az életem abból áll hogy dolgozok, hazajövök, az anyámékkal élek még, hétvégén mászkálok és ennyi. Nem is tudom miről beszélhetnék akárkivel is pedig szeretnék
27/F
Képzett vagy legalább e téren? Tudod hogyan jósolják az időjárást 1órára-napra-hétre előre milyen valószínűséggel?
Amennyiben érdekel valami úgy olyan társaságba, csoportba kell járni.
Valamin minden esetre változnod/változtatnod kellene valószínűleg, ugye az emberi kapcsolatok sokszor azért toleranciát és türelmet igényelnek, de ezekkel az eszközökkel épül a barátság vára, sok egyéb közös jó mellett.
Én nem vagyok egy szociális ember, de bárkivel bármiről tudok beszélgetni és általában én kezdeményezek beszélgetést.
Igazából én mindig magamból szoktam kiindulni, mert engem szinte minden érdekel, befektetés, politika, hobbik, műszerek, elektronikai kütyük, környezetvédelem, sport, edzés, könyvek, sorozatok, autók, hangszerek és még sorolhatnám.
Van egy bátyám aki pont ugyan olyan mint Te, egyszerűen képtelen beszélgetni, ha kérdeznek tőle valamit akkor hebeg-habog, de válaszol, de tényleg magától nem igazán jut eszébe megszólalni. Pedig nagyon okos, én pedig felnézek rá, segítőkész, és szerintem jóképű. Ugyan így 27 éves, nincs kapcsolata, szüleinkkel élünk mindketten.
Én az edzést mondtam neki hogy kezdje el ő is, van amikor hétvégén 60km-t biciklizünk, de testsúlyos edzést például nem akar, mert azt mondja munka után már nincs kedve.
Szerintem nem feltétlenül gond ha nincs közös beszédtéma, egy érdeklődési kört kell találnod, vagy hobbit. Én például edzek és kertészkedem, lefekvés előtt pedig 1 órát olvasok, munka után próbálom fejleszteni magam és produktív lenni.
Próbálja kialakítani egy napi rutint, amit 2 hétig csinálsz. Ha eddig sikerül, akkor szokássá válhat.
Szerintem kell egy hobbi és nyitott gondolkodásmód. Viszont bátyám sem nagyon változik, hiába próbálok segíteni neki, de mindig amikor hazajön beszélgetek vele ilyen alapdolgok hogy mi volt munkahelyen, milyen filmet akarna nézni, mit csináltam ma, hogy haladok a szakdogával, mikor megyünk és hova biciklizni. Amúgy egy munkahelyen kifejezetten előnyös ha a munkára tudsz koncentrálni ahelyett hogy a kollégákkal menne az eszmecsere folyamatosan. Olyan nem létezik hogy nincs közös téma, vagy ne tudnál véleményt kifejteni ha kérdeznek valamiről, nem baj ha nem vagy beszédes típus, szerintem ezzel semmi gond nincs.
Menj el inni, meg fogsz lepődni.
Hétköznap meló, edzés, alvás, unalom 0 szocializálódás, viszont hétvégén pár ital után annyira feloldódik minden gátlásom, hogy az utolsó csövessel is össze barátkozom.
Nem mondom, hogy legyél alkoholista, de próbáld ki.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!