A nagyon gazdagok élete akkor is boldogabb, ha egyedül vannak, szomorúak?
Ha valami miatt szomorúak, leterhelt az életük, csalódottak, depressziósak. Ők ilyenkor értékelik azt, hogy mondjuk 12. kerben egy villában élnek, mindenük megvan (anyagi oldalról), és akárhová utazhatnak, vagy teljesen közömbös lesz számukra a szép ház, szép környezet, a lehetőségek, ha őket is eléri valamiféle lelki válság?
Elég mélyen vagyok lelkileg, és jelenleg azt érzem, hogy engem az ilyenek fel tudnának dobni. Egy gyönyörű ház és rengeteg lehetőség. Ugyanakkor, ha abba a helyzetben lennék, lehet, hogy nem lennék boldog és ugyanúgy hiányozna valami az életemből. Jelenleg az emberi kapcsolatok hiánya őröl fel.
Amúgy nincsenek kimondott anyagi gondjaim, átlagosan élek.
Vidéken élek,gazdagok között élek, mert a családom is az.
Ismerősi körünk is ilyen, megyei szinten is elég komoly vállalkozásaik vannak.
Ugyanolyan emberek mint a többi, ugyanolyan problémákkal,ami megkülönböztet minket a többi átlagtól az az, hogy tudjuk mi a pénz valódi értéke és tudunk vele bánni.Gondolatunk is ekörül forog így nem megy a kezünk közül.
A legfontosabb dolgok, az emberi kapcsolatok nem vásárolhatók meg pénzért. Amit pénzért kaphatsz, az silány utánzat.
Szegényként sok mindenben akadályozhat a pénz hiánya és lehet ok boldogtalanság forrására is, pl ha tényleg megélhetési gondjai vannak az embernek, vagy ha mindig gondolkoznia kell, hogy mire költ, mert annyira kevés van, hogy folyton matekoznia kell.
Én azt mondanám, hogy így is, úgy is vannak problémák, talán szegényként több. Én elég jól élek, de ha pl magányos vagy szomorú vagyok, nem vigasztal sem a házam, sem a bankszámla egyenlegem. Sajnos küzdöttem depresszióval is, akkor meg tökmindegy volt, mennyi pénzem volt és mit tudtam volna belőle csinálni, mert nem akartam semmi mást, csak feküdni az ágyban és hogy mindenki hagyjon békén.
Nekik is megvannak a sajat problemaik.
En nem vagyok gazdag de sok ember a fel karjat is odaadna azert hogy USA-ban elhessen mint en es amerikai allampolgar legyen. Hiaba elek kint, nem vagyok boldog. Volt olyan idoszak az eletemben mikor otthon laktam, egy vasam nem volt, megis volt amiert boldog voltam.
Pénzen pl nem lehet szeretet barátokat venni.
Ha vki pénzes de magányos csak akkor boldog ha nem kellenek emberek az életebe meg szeretet meg ilyenek.
Szerintem a szomorúság és magány érzése független az anyagi helyzettől.
Nyilván ahogy a mondás tartja, jobb BMW-ben sírni mint biciklin, alapvetően ha van pénzed akkor több mindent meg tudsz engedni, ezáltal több örömet szerezhetsz az életben és az alap állapotod is optimistább, ezáltal vonzóbb lehet másoknak.
Én nem vagyok gazdag, de van hobbim, (panel)lakásom, autóm. Ami kell megvan.
Mégis hiányzik a társaság, főleg egy pár. Jó lenne családot alapítani, de nincsen kivel, igazából visszatekintve egész életemre szinte zéró lehetőségem volt ismerkedés terén.
Hiába a hobbi, ha nincs kinek mesélni róla, hiába a munka, ha hazamegyek és csak várom a holnapot.
A depresszió ráadásul egy alattomos dolog, mert tudod, hogy mit kellene csinálnod, mégsem teszed, olyan mintha kikapcsolnának. És öngeneráló folyamat, mert szépen leépül a teljes baráti, ismerősi köröd, válságba kerülsz a munkán belül mert motiválatlan leszel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!