Miért olyan üres minden ha nincs társam?

"Nomeg... az ilyen lányok jók párkapcsolatban is, nagyon fel tudják dobni az ember napját."

Neked van barátnőd?

Mintha túl idealizálnád azt hogy egy lány táncikál.

Az én egyik exem is táncolt mindig, és elképesztően manipulatív, görcsös és szúrós személyiség volt. Egy kis táncikálás még nem teszi széppé az ember jellemét.

13, nem is állítottam olyat, hogy széppé tenné az ember jellemét.

De arra gondoltam, hogy azokkal a lányokkal sokkal job bidőt tölteni (legalábbis számomra) akik képesek.. játszani, bohóckodni, amikor ennek van ideje. Humor nélkül sz*rt sem ér az élet. Nyilván ez az én véleményem, nem muszáj egyetérteni.

És nem, nincs barátnőm. A feleségem kinyírna, ha megtudná:D

Mi a különbség a magány, és a társsal való együttlét közt? Ha társad lesz, akkor nem fogod a napjaidba beiktatni a: táncot, a teázást, a fürdést, az alvást, a melót, a főzést-mosást-takaritást, a baratokkal együtt töltött időket, a jó időben napozás élménye az erkelyen is ki fog maradni?

Szerintem ezek is ugyanúgy az életed része lesz, úgyhogy nincs nagy különbség a magány, és a társsal való együttlét közt.

Az utóbbiban meg kell osztanod a másikkal a klotyót is, ami egy hasmars-helyzet esetén meredek lesz.

Ezért már nem éri meg a társ.

Én 47 éves vagyok, és összesen két (elég rossz) kapcsolatom volt életemben, amik olyan behatással voltak rám, hogy utána 10 évig rá se néztem senkire. Azt mondtam, hogy inkább nem kell senki, minthogy megalázzanak, megcsaljanak, lelkileg kicsináljanak.

Nem volt összehasonlítási alapom, csak a két rossz kapcsolat tapasztalata, így nagyon sokáig azt hittem hogy minden kapcsolat ilyen. Semmi összetartás, udvarlás, együtt tevékenykedés, szórakozás, romantika, támogatás, igazi szeretet. Még az állatokat sem szerették, ami nálam alap dolog lenne, gyerekkorom óta vannak állataim.

A két kapcsolat között 10 év telt el, és az utolsó óta is 10 év. Jelentkező volt/van bőven, de egyszerűen egyiknél sem érzek vonzalmat, és mindegyiket ismerem, így előre látom hogy semmi se lenne belőle, nincs bennünk közös, így bele sem kezdek. Nem fogok összejönni egy inkompatibilis férfivel csak azért, hogy legyen valakim.

Sokan meg úgy akarnának tőlem valamit, hogy közben van párjuk és én lennék a titkos szerető. Hát a golyóikat cibálnám meg legszívesebben, nemhogy viszonyba bonyolódjak velük. :D

Soha nem kéne olyan, aki nem független.

Úgy érzem, hogy az igazival még nem találkoztam, már ha egyáltalán létezik. Pedig tudom, hogy milyen típusú emberrel lehetnék boldog, akinek hasonló az értékrendje és szereti az állatokat, csak olyannal még nem hozott össze a sors. Nem is keresek párt, úgy gondolom, hogy ha itt az ideje, akkor megjelenik valamilyen módon az életemben. Az összes barátom, ismerősöm véletlenül találkozott a párjával, nem pedig valamilyen erőltetett módon vagy társkeresők által. Szóval, ha itt az ideje, akkor meg fog jelenni. Vagy nem. :)

Igen, vágyom nagyon a szerelemre és nagyon örülnék, ha megtalálnám azt, aki megmutatja, hogy milyen az igazi boldogság, amikor tényleg szeret valaki és én viszont szeretem. Amikor jóban-rosszban számíthatunk egymásra, jól érezzük magunkat együtt még a hétköznapi tevékenységek során is, bemutat a szüleinek, barátainak, idővel megkéri a kezem és elvesz feleségül, de azért önálló emberek maradunk, nem vagyunk kiszolgáltatva egymásnak és akkor se dől össze a világ, ha épp nem vagyunk együtt.

De mivel én szinte az egész eddigi életemben társ nélkül voltam, megszoktam már, így nem érzem magam fél embernek társ nélkül és olyan sok dolgom van, hogy nincs időm azon siránkozni, hogy nincs.

De ha megjelenik az igazi az életemben, örülni fogok és meg fogom becsülni. :)

Ha szét nézel a világban nagyon sok mindent megnézhetsz, a kérdés az, hogy látod is amit kell? Nem lebeszélni akarlak a kapcsolatról, de ismerek magam is jó néhány embert aki "kapcsolatban" van és mégis "magányos"... Persze vannak akik kapcsolatban vannak és minden szuper, de sokan ezt csak kifelé vetítik.... Ne kérdezd miért, mert nekik és a társadalomnak ezt kell mutatni...

Egy párkapcsolatban / házasságban is "kell" egyedül lenni, nagyon sok beszélgetés témája volt már ez korábban. Egy társ / kapcsolat nem azért építő jellegű és jó érzéssel tölt el, mert 0-24-be valakivel együtt vagy.

Egy jó kapcsolatban, tudsz egyedül is lenni, ellenni a világodban, barátokkal találkozni, futnis, kerékpározni, úszni akármi.... Persze rengeteg dolgokt csinálhattok közösen is, de én pl. idegbajt kapnék attól, ha valaki állandóan rajtam lógna... Nem, nem oylan értelemben és nem azért mert meg akarnám csalni vagy hasonlók....

Nem nem kedves hölgyek, nem a házi munka elöli menekülés miatt kell a nő a házhoz... De ha én is mindent megcsinálok évek óta... hmmm....

Egy jó párkapcsolat egy jó társ összetett, nem fekete és fehér, benne a minden egyéb színárnyalat... sokat lehetne erről beszélni..

Sose add fel, jönni fog akinek kell....akkor amikor kell....