Milyen sikersztorik vannak 30 körül "ex-magányos" emberekről?

Mi köze van itt bárminek a magányhoz?

Már megint ott tartunk, hogy magányos = sikertelen? Semmi köze a kettőnek egymáshoz.

Miért kéne más jövő, mint az, amit az agy eltervezett? Az agy jó esetben idealizált jövőt tervez magának, vagy ha mégsem, ha egy apokaliptikus jövőt vizionál, akkor a tetteinkkel kell az életünket a jó irányba terelni. Én az vagyok, aki mindig is lenni akartam. Ennél nincs a világon egyszerűbb. Csak követni a sugallmaidat. Azt csinálni, amit kicsit élvezel is, meg kicsit hasznos is, és előrefelé mutat, másnak pedig a legkisebb mértékben sem árt. Ennyi a recept.

Úgy zajlik, hogy kitörsz a komfortzónádból. Elmész mindenféle cukrászdákba, éttermekbe, kocsmákba, igyekszel keveset költeni, mert itt a lényeg az emberi interakció. Ott legalább a pultosokkal, eladókkal megpróbálhatsz beszélgetni. Valószínűleg sokan fárasztónak, és unalmasnak fognak tartani, ha erőszakosan próbálsz barátkozni a pultosokkal, akkor meg még idegesítőnek is, de ha az a célod, hogy ne legyél magányos, akkor bizony fel kell törnöd a belső jeget, ki kell lépned a komfortzónádból, és próbálkoznod. Így tudsz lelkileg lépésenként megedződni. El kell fogadnod, hogy jelenleg nagyon sokan morális válságba vannak, és az emberek a legkevésbé sem fognak mások lelki pátyolgatásával foglalkozni. Sok kitartás, kudarc, és csalódás után viszont biztos fogsz találni egy rokonlelket, aki számára nem leszel unalmas. És talán együtt kialakíthattok egy kis duót.

Bátorság, és kitartás. E kettő kell hozzá, hogy kitörj a magányból. A döntés rajtad áll.

Bár most megint "magányos" időszakban vagyok, de 30-as éveim elején volt egy időszak amikor kitörtem.

Lettek érdekes hobbijaim, sokat jártam túrázni. Nyitott voltam a beszélgetésre másokkal, és így ha megismertem valakit legközelebb jött ismerőse akit szintén megismertem, stb. Egész kis "csapat" volt.

Valahol tényleg a komfortzónából való kilépés a kulcs.

29 vagyok, 29 even at csak magammal torodtem, mindenki mast lexartam, csak nekem legyen jo, habar masnak szandekosan sosem okoztam rosszat. Ugy voltam vele en tul tokeletes vagyok egymagamban, egy no csak hatraltatna, a csalad gondolata meg rabsag (voltak nok az eletemben de csak legyen alapon)

Aztan hip hopp a semmibol belebotlottam egy ugyan olyan idiotaval mint en es habar kulsore nem kimondottan jott be, fiatalabb is, a belsom azt mondta “itt a vege oreg, mostantol mas eleted lesz” es hiaba probaltam az agyammal tiltakozni egyszeruen a belsom felulirt mindent, mint valami tudathasadasos idiota, es azota a feleseg/csalad/gyerek gondolatai korvonalazodnak a fejemben, es meg mindig nem ertem miert… es a csaj is hasonlo keppen van, szoval asszem tenyleg itt a valaszvonal az elozo es az uj eletemben.

Help!