Milyen sikersztorikról tudtok, láttatok a környezetetekben? (Lentről összeszedte magát az illető)

Nagyon szociális fóbiásból már csak kicsit szociális fóbiás vagyok. Elvégeztem az egyetemet, kettes lett a záróvizsgás szakdoli prezentációm. Nem hittem volna, hogy meg tudok majd szólalni ilyen vizsgabizottság előtt, de sikerült!

És most mehetek dolgozni, amihez semmi kedvem 😃😃

16-7 évesen annyira lent voltam, hogy napi 3 doboz cigit szívtam, kb. 10 kévéval és 5-6 energiaitallal meglocsolva. Hogy ezt fizetni tudtam, alig ettem. Ne ítélkezzetek, nem tudjátok, min mentem akkor keresztül, szakemberrel is nagyon nehezen javult az állapotom, sokáig még a nagyon(!!) jó szakember ellenére is folyamatosan romlott az állapotom.

1 hónap múlva leszek 19 éves. A cigit leszorítottam napi max két dobozra, kb. 4-5 kávét iszom (alacsony vérnyomás), energiaitalt csak nagyon ritkán, ha megkívánom, rendesen eszem. Rendszeresen járok azóta is szakemberhez, de az életemben gyökeres változtatásokat eszközöltem. Nem vagyok hajlandó elvállalni az alapvető kötelességemen kívül semmit, nem vagyok hajlandó úgy erőmön felül teljesíteni, hogy abban nincs érdekem. Röviden se, nemhogy hosszan. Azóta foglalkozom magammal. Annak idején irtózatosan kemény bűntudatom volt, ha elmentem a barátaimmal moziba mondjuk, mert akkor nem a kötelességemet teljesítettem. Aztán persze a pszichológusom szépen rávezetett, hogy amit csináltam, az csak az iskola szerint kötelességem, a magyar törvények meg az épeszű emberek szerint nem. (Az iskolám szerint az, ha egy hónapon keresztül a rekordalvásom a 3 óra a nyomorult versenyekre készülés miatt, kizárólag kitartás kérdése.)

Vagy két hete például csak azért mentem el itthonról és hagytam itt minden dolgomat, hogy egy barátommal ebédelhessek. :)))

Szerencsére a családom is nagyon erősen támogat a gyógyulásban, ebből a szempontból óriási szerencsém van. De több ismerősöm is mondta, hogy annak idején egy lyukas kétfillérest nem adtak volna azért, hogy megérem a 18. születésnapomat. És megnéztem az egyetlen képet, ami abból a fél-háromnegyed évben készült rólam. És úgy néztem ki, mintha halott lennék. 16 évesen sárga volt az ujjam a cigitől, nyár végén hullasápadt voltam, rettenetes sovány, a szemeim alatt hatalmas táskák voltak, irtózatosan be voltak vérezve a szemeim. És nem tudtak nekem segíteni, mert nagyon sokáig ezt én természetesnek gondoltam, és úgy éreztem, hogy csak én vagyok rossz passzban, de majd megerősödöm. De nem így volt.

Nekem ez a sikersztorim. Mert azóta ezen a nyáron érzem először azt, hogy jól vagyok. És az, hogy azután az időszak után kimondjak ilyet, hogy jól vagyok, hogy teszek dolgokat csak azért, mert én szeretem, hatalmas szó. Óriási dolog, hogy megtanultam a különbséget normális és természetes kötelességteljesítés és önmagam kizsigerelése között, hogy tudok határozott és karakán nemet mondani bárkinek. Hogy meg merek inni egy sört egy kocsmában a barátaimmal úgy, hogy nem érdekel, milyen ismerősöm fakad ki rám, ha arra jár, hogy "De hát olyan jó srác voltál, most meg már kocsmába mész?"

Fakadjon ki! Az ő problémája, nem az enyém. És ezeket a dolgokat a pszichológusomnak köszönhetem. Rengeteget segített.