Miért van az, hogy egyszerűen és lazán nem lehet önerőből meggazdagodni csak úgy, ha megvan hozzá az illető személyisége és folyamatosan fejleszti magát?
És? Ott a kulcsmondat. Szerencséje volt.
Na meg tanult. Hiányszakmát. És jó benne. Magyarul tett érte és nem csak ült otthon meg kesergett egy anonim oldalon.
Neked sem tilos utánozni.
Nem olvastam végig a kisregényedet, csak a kérdést, és az első pár sort.
Te azt várod, hogy a sült galam a szádba repüljön. Nem fog.
Ha ilyen marad a hozzáállásod, csórón végzed.
"Nem is értem, hogy tarthatja magát gazdag embernek az, aki csak úgy tudja elérni a vágyait (luxusautó, csinos barátnő, nagy ház), hogy az egész életét végigtanulja és állandóan pörgeti magát, hogy előrébb jusson. Az én szememben ezek ugyanúgy munka rabszolgák"
Az enyémben is. Nem az a gazdag, akinek úgy van sok pénze, hogy állandóan kényszerül megdolgozni azért, hogy megszerezze azt - hanem úgy van pénze, hogy ő az idejével is szabadon gazdálkodhat.
Azonban ezt elérni nem könnyű, és bizony szükség van bizonyos kompetenciák, szemléletmód és életvitel elsajátítására. Szabadon eldöntheted, hogy játszod-e ezt a játékot, mert nem muszáj - de akkor egyet kell értenem az előző hozzászólókkal: eredménye sem lesz.
Hogy ki az igazán gazdag, arról itt van egy jó kis írás, érdemes elolvasni:
#5: Na végre egy igazi őszinte és magyarázkodás nélküli korrekt válasz. Köszi, hogy legalább te nem vagy álszent.
Igen, amikor belegondolok, hogy tesóm mennyi melót, küzdelmet, éjszakázást és idegességet fektetett abba, hogy 600 ezres fizetése legyen (aminek a felét egy sima szakmunkás is megkeresne laza 8 órás melóval) úgy hogy most is rengeteget dolgozik és csak céges autót/albérletet tud felmutatni, akkor belegondolok, hogy 26 évesen tényleg olyan gáz, hogy még mindig egyetemre járok és nem azon görcsöltem, hogy minél többet képezzem magam? Teszem hozzá számtalan olyan ember van, akinek a munka kvázi a szenvedély és könnyebben veszi az akadályokat, mint az egyetem, önképzés és törtetés. Úgy jó hogy könnyű. De ha valakiben (pl. én) nincsenek meg ezek a motivációs karrierista töltetek és átlagnál jobb képességek akkor felmerül a kérdés, hogy tényleg van értelme görcsösen erőltetni a diplomás elitista törtetést vagy inkább hagyjam, hogy alakuljanak úgy a dolgok ahogy tudnak? Mert ha nincsenek meg a képességeim, akkor bármennyire is szeretnék sikeres lenni, lehet hogy csúnyán pofára fogok esni és akkor a sok küzdelemnek, tanulásnak semmi értelme nem volt. Már most is fennáll ez a veszély, mert 6 éve tanulok az egyetemen több mint 300 kreditet teljesítettem (szakváltással) és lehet soha nem lesz diplomám, mert a végén megrekedtem, de most még úgy érzem, hogy nem fektettem bele annyi energiát, ami - kudarc esetén - csalódással töltene el.
Szóval nem akarok vállalati szellemi rabszolga lenni. Ha ezen múlik, inkább kitanulok egy szakmát (két év) és utána külföldön lazán meg tudok belőle élni, anélkül, hogy (na és még ez is) nemdiplomás mivoltom miatt egész életre megbélyegezzenek. Mert itthon ha nem vagy diplomás, akkor csak egy senki lehetsz fizetéstől függetlenül és ezt állandóan éreztetik az emberrel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!