Magyarországon lehet találni ezt az ölelés szolgáltatást? Vagy hol tudnék valamit találni, aki a pénzemért ölelget 1 órát és eljátsza, hogy szeret?

Ha budapesti vagy, beszéljünk meg egy időpontot, én szívesen megölellek (simogatni nem foglak, sajnálom... az csak az állatoknak jár, te meg határozottan embernek tűnsz), és aztán szeretnék veled beülni valahová egy forrócsokira/sörre, vagy elmenni korizni, vagy kiülni a Dunapartra és beszélgetni.

Komolyan gondolom, ha Bp-n laksz, írj egy üzenetet.

Nagyon magányos férfiként a múltkor egy kolléga,szintén férfi, újévi köszöntésként engem is megölelt.

Olyan jól esett,hogy három hete lelkileg ebből élek...

Én már immunis vagyok. Mármint elég jól bírom ölelés nélkül, bár tök jó lenne.

Ahhoz amúgy bátortalan vagyok, hogy azt mondjam találkozzunk, megölellek, szóval nem is mondom.

De mondjuk azért megértelek.

Hát igazából akkor hiányzott jobban az ölelés, amikor még volt kevéske ölelés, és hirtelen vége lett ugye.

De ennyi idő távlatából már nem érzem úgy... Lehet te még közelebb vagy valami ölelés emlékéhez.. :)

25ös vagyok..

Alapvetően optimista volnék, szóval nem azt mondom, hogy lepjen el a sötétség. De semmiképpen sem tartom jónak a görcsös erőlködést vagy stresszelést bármi után. Tűrni, bízni, és ha majd jön az az önzetlen ölelés vagy bármi, akkor örülni annak és megbecsülni.

Aztán lehet én gondolom rosszul, mert sokszor látom, hogy más meg nyafog, panaszkodik, sajnáltatja magát, és egy ilyen követelőzős meg erőszakosabb hozzáállással előbb utóbb többre jut. Szóval talán jobb, ha nem adok tanácsokat... :))

Szerintem sokan vagyunk így...

Rohan az élet, mi is, egy "elcsesszintett" mókuskerék az egész. Hiányoznak az intim pillanatok, és nagyon nem a szexre célzok, hanem az összemosolygások- munkahelyen, boltban, tömegközlekedésen, egy baráti ölelés, kézfogás, apró gesztusok egymás felé. Egyszerűen el "magányosodik" aki érzékenyebb.

Azért, ha egyszer Miskolc felé hoz az élet, csak szólj.

Ahogyan a többiek is, én is őszintén mondom. :)

😊(っ°Д °)っ