Hogyan kezeljem ha magányos és motiválatlan vagyok?

Hány éves vagy?

Miket szeretsz csinálni?

Én is ilyen vagyok.

A szomszédot szoktam hallani hogy ő meg mindenkivel szóba áll(házmester, postás, takarito, ház előtti kisbolt előtti tróger alakok, minden szomszéddal)nem szelektál, mindenkivel beszél, gyakorta ázhív magához valakiket és be nem áll a szája, levegővétel nélkul beszélget mindig valakivel, de már kora reggeltől telefonon.

Neki mondhatni van élete.

De viszont ha engem állit le egy postás vagy szomszéd, olyan szinten érdektelen vele beszélgetnem, céltalan, és semmi értelme, hogy én csak azon kinlódom verejtékezem hogy hagy haladjak már, ne állitson már le, nem érdekel a kutyája, macskája, időjárás.

Viszont ha én iszok valahogy nekem is beszélgethetnékem lesz, ömlik belőlem a szó, a viccek poénok jókedv, szocializáltság, energia, barátkozom, mindenkit megfogok, kedvelnek.

Józanul meg hagyjon mindenki békén szinte egy emberrel se tudok kapcsolatot fenntartani mert nagyon nem érdekel, inkább fárasztanak idegesítenek a semmilyen szövegükkel, unalmas életükkel.

Mivel italtól más ember leszek, gondolom ez valami agyi biokémia lehet

Ezért arra gondolok hogy az agyban

*az agyban van elállitodva valami.

Ha iszok pl még utcán is tudok ismerkedni, odajönnek, dumálunk.

Józanul semmi.

Párkapcsolatod van egyébként, vagy nincs? Egyedül élsz/ pároddal/szüleiddel?

A háború és magas árak általánosságban is rontják az ember kedvét. Én próbálok egyre kevesebbet gondolni ezekre.

Az változtatna a dolgaidon, ha lennének céljaid.

A célok eléréséhez vezető út már önmagában ad egyfajta boldogságot.

És nagyon sokat javítana a közérzeteden 1-2 barát és/vagy egy jó párkapcsolat.

Tudom, hogy nehéz elindulni, és fejben kell először változni, ebben pedig tényleg egy jó pszichológus segítene. Keress egy másikat és a jelenlegit felejtsd el! Én szorítok neked!