Más is érez így?

Szintén dettó, csak szintén párkapcsolat nélkül😅

Vannak barátaim, de én sem érzem őket már annyira közelinek, mint rég, valamint a közös programok, találkozások is teljesen elmaradtak az utóbbi egy évben, amik nagyon hiányoznak. Neten írogatunk páran, csak az kevés..

Igyekszem ilyenkor én is elterelni a figyelmem; olvasok valami izgalmasabb, pozitív hangú könyvet, vagy sorozatot nézek, vagy beteszek egy jobb zenét. Ha viszont nagyon erősen csap arcon ez az érzés, van pár konkrét zene (rock balladák, illetve egy konkrét ballada), amit ilyenkor meghallgatok és utána lassan térek vissza a vidámabbakhoz. Ezenfelül próbálok minden olyan alkalmat megragadni, amikor társaságban lehetek (olyanokkal, akikkel szívesen töltök időt).

Hát, nem könnyű.. azért kitartást mindenkinek!

Ha valakinek van párkapcsolata és mellette is érzi a magányt,ott valami baj van.Az már inkább fizikai kapcsolat,lelkiség nincs benne.

Nekem már nincs párom,évek óta.Barátaim,három régebbi,ők pedig szép lassan eltűntek az évek során,vagy a magánélet,vagy a munka miatt zárkóztak be.

De egyet megtanultam,főleg az utóbbi öt évben,senki emberre nem lehet számítani,csak magunkra.Ezért nem is zavar,hogy nincs senkim.Sajnos így is sok embernél töltöttem be a lelki szemétláda szerepét.Segítettem is,de rájöttem, nem érdemes,mert egyik sem azt tette,amit kellett volna.

Panaszkodni tudnak,de mind ott folytatta utána is,ahol abbhagyta,nekem meg az energiám fogyott el,mert lelkileg rám zúdították.Érdemes ez? Nem.

Mióta magam vagyok, frissebb vagyok..De persze a beszélgetés hiányzik, ölelést évek óta nem kaptam ....

De muszájból,képmutatásból,megszokásból képtelen lennék bármilyen emberi kapcsolatot fenntartani.

F/Bp