Melyik rosszab ha valaki magányos,vagy ha olyanok veszik körül akik bántják,megalázzák?

Utóbbi.

Sokkal jobban vagyok, mióta egy kis segítséggel kitakarítottam a bántó környezetemet. Igaz, így kb. 2-3 ember van a mikrokörnyezetemben, de teljességgel megéri.

Valószínűleg csatlakozom a többséghez. Szerintem is az utóbbi.

Most ugyan ijesztően kísérteties csend honol az egész lakásban. Nagymamám elmenőfélben van az életből, 90 éves.

Néha azért megszólal, és még érthetően tud beszélni. (Persze már vannak hallucinációi a túlvilággal kapcsolatban.)

Olyan munkahelyen nem tudnék dolgozni, ahol valamilyen módon és hosszabb időn át kiközösítenek. Onnan már fel kellett mondanom.

Édesanyám pl. halálos áldozata lett régen a munkahelyi terrornak. Olyan keservesen és sokáig szenvedett, hogy az már mindörökre beleégett az egész életvitelembe. Én nem hagyom magam!

Egyik sem jó sajnos, illetve ha bántanak, megaláznak az talán rosszabb.

De mielőtt élthelyzet változtatást eszközölsz emiatt...

Mérd fel alaposan a helyzetedet.

Ha bántanak, hagyd ott őket.

Azt mérd fel azért, hogy nem vagy -e esetleg túlérzékeny állapotban.

PLD érezheti úgy az ember, hogy családtagjai bántják,

pedig szeretik és aggódnak érte, és csak ők szeretik egyedül a világon.

Ha mégis így van, beszéld meg velük, hogy szeretetük és aggodalmuk fárasztó, és neked rossz.

Ne akarják hogy tökéletes légy, inkább támogassanak amiben tudnak.

És adj nekik időt, sokszor kell 1 hét is mire valaki megérti miről is van szó.

Ez után gondold át még egyszer az egészet.

Azt is, hogy nem vagy -e hiperérzékeny.

Ha továbbra is így érzed, akkor kerüld el ezeket az embereket inkább.

Talán ha kerülöd őket, pár hét után megértik, hogy másképp kell viselkedniük veled.

Tehát adhatnál még egy esélyt nekik.

Ha itt sem megy, akkor viszont hosszú távra jegelni kellene a kapcsolatot.

Nem bánthat senki téged.

(A bántás fizikai és lelki, mentális bántásként értem.

Ha pld nem erről van szó, hanem kötelezettséget akarják bevasalni-

mint pld munka, önfentartás, vagy- néha még ilyen alap is lehet:

fürdés, tisztálkopdás, takarítás-

Akkor viszont azt lehet te megéled bántásként, de

amúgy nem az...)

Én évtizedekig voltam depressziós.

Úgy gondoltam mindenki bánt.

Amikor kigyógyultam belőle, rájöttem hogy nem is bántott akkor senki,

hanem csak én nem viselkedtem reálisan, és ebből akartak kizökkenteni.

Bezárkóztam, nem dolgoztam, nem érdekelt miből élünk,

nem mosakodtam, nem fürödtem...

Csak feküdtem egész nap és bámultam a semmibe.

Meg néha számítógépeztem, és PS-eztem egész nap.

És ha valaki szólt, hogy ez nem OK, akkor úgy éreztem hogy csak bántani akar.

Szóval mérlegeld ezeket.

De ha valaki valóban bánt, minden ok nélkül, akár fizikálisan, akár lelkileg, azt nem kell eltűrnöd. Hagyd ott őket és kész.