Nem baj ha nem kellünk senkinek,a lényeg hogy mindent tegyünk meg a siker érdekében?

31, persze, kell a lakás, de őszintén felnőttként ki a franc akar a szüleivel élni?

Csajozáshoz viszont az albérlet is megteszi. Pont amiatt, hogy ne legyen a sozmszéd szobában anyád-apád:D

Privát tér kell, nem birtokjog az ingatlanon.

32

Nem a privát tér miatt hanem mert azt sugallja a nőknek, hogy életképes vagy, nem lúzer.

A nők csak lúzer - nem lúzer síkon tudnak gondolkodni.

33, hát a nők gondolkodásáról a véleményedet szerintem ne terjeszd. Ezzel pl elég nehéz bevágódni bárkinél:D

De ugyanarról beszélünk. Ha anyádékkal laksz 30 évesen, az tükröz valamit. Az, ha albérletben laksz és fenn tudod tartani magad önállóan, az életképességre utal, tehát pozitív tulajodnság. Nem bonyolult.

34

“ De ugyanarról beszélünk. Ha anyádékkal laksz 30 évesen, az tükröz valamit. Az, ha albérletben laksz és fenn tudod tartani magad önállóan, az életképességre utal, tehát pozitív tulajodnság. Nem bonyolult.”

Mit tükröz? Hogy szereted a szüleid! Persze könnyebb belekötni abba ha valaki szüleivel él mert most az a norma, hogy mindenki önmegvalósít meg egzisztenciát teremt.

Az életképességgel meg nem pont ugyanazt mondtam, lúzer - nem lúzer síkon való gondolkodás stb??

35, az, hogy leválasz a szüleidről és elkezded a saját életedet élni még nem jelenti azt, hogy nem szereted őket. Nyugodtan látogasd meg őket igény szerint.

Az önállóság még nem önmegvalósítás.

36

Nem tudsz önálló lenne otthon a szobádban a szüleidnél? Tényleg nem értem ezt az eszmefuttatást.

37, szerinted ha anyád etet, anyád mos rád és ő intézi a háztartá skörüli munkákat, akkor te önálló életet élsz?:D Nyilván, be tudsz segíteni, de nem ezt hívják önállóságnak.

Természetesen alapul véve azt, hogy a rezsi és a fogyasztott élelmiszerek rádeső részét kifizeted.

Aki 30 évesen otthon lakik es sosem lakott a szüleitől távol... na az nekem red flag... tanuljatok meg önállóan is boldogulni. Marha nehéz tud lenni, főleg, ha valaki olyan elkényeztetett, mint amilyen én voltam. Mosni se tanított meg az anyukám, pedig nő vagyok. De bármilyen hihetetlen, ezeket a life hackeket megtanultam azóta. Nem vagyok 100%-ban önálló nő, mert még egy lakást is vettek nekem a szüleim. Pszichológushoz is jártam amiatt, mert nagyon bántott, hogy általam kedvelt emberek, akiket a baràtaimnak hittem, nem álltak mellettem, amikor depressziós lettem. "Menj el önkénteskedni, látni fogod milyen rosszul él sok másik ember és akkor nem fogsz nyavalyogni." Bárcsak ilyen könnyű lenne kijönni a depiből. A nők alattomos lények, sokszor kihasználjuk egymást barátként, és ha már csak az irigység marad a kapcsolatban, akkor nem akarnak többet hallani se rólad, vagy más eszközökkel leépítenek. Én is csináltam ilyeneket, mert toxikus lányokat le kellett építsek az életemből. Másnak meg én voltam toxikus, mert az elkényeztetett seggem egy kicsit nagyravágyó, ilyen-olyan-amolyan céljaim vannak, főleg képezni akarom magam, ami nem kevés pénz és nagyon sok fiatalnak nem telik rá, bármennyit is dolgoznak... Hát van ez így.

Viszont egy párkapcsolatban tudatosan nem akarok olyan férfit, aki a lakásomra hajt. Ez nőként megalázóbb, mint fordítva. Legyen valamilyen szintű egzisztenciája, ami nálam csak annyit tesz, hogy egyedül is ki tud fizetni egy albérletet. Ez egy 30 éves férfitől annyira nem nagy elvárás, ha dolgozik és már nem főállású tanuló.