Mikor lesz az, hogy az emberek nem a külsőségre, hanem valóban az értékekre figyelnek? Hogy nem az a lényeg, hogy valaki milyen végzettséggel rendelkezik, hogy egy baleset miatt pelenkát hord vagy sem,a kinézet, hanem az és mindenkoron az, amit tesz?

Nagyon sokszor olvasok nagyon sok mindent! Olvasok itt is, ezen a fórumon is! Első kérdésem nagyjából több, mint egy évvel ezelőtt az volt, hogy pelenkásként is lehet-e gyermekem! Akkor frissen a COVID-on estem át és sok mindenről nem tudtam, amiről ma már tudok! De rengeteg előítélettel találkoztam mire rájöttek egyesek, hogy az általános dogmákkal ellentétben nekem a pelenka tényleg betegség miatt van! Szemben másokkal, akik és én is olvastam szexuális okok miatt elakarják fogadtatni ezt az állapotot nekem ez a helyzet először szégyenérzetet szült, aztán megszokást és végül azt az érzetet, hogy ettől én nem vagyok kevesebb!

Ezen a téren és más téren is sokszor jövök rá arra, hogy nem az a szégyen, ha valakinek pelenkára van szüksége, mint nekem vagy kövér vagy sovány, esetleg nem az alapvető divatvilág szerint öltözködik és viselkedik, hanem az, ha bármilyen készségét másokkal való gonoszkodásra használja fel!

Mindig eszembe jut egy ember, egy barátom, aki maci testalkatú volt! 15 évesen azt mondta olyan lány kell neki, aki úgy néz ki, mint Pamela Anderson! 17 évesen kissé lejjebb adta és azt mondta: Szutykok ide!

Végül lett egy olyan barátnője, később felesége, aki lányban olyan kis maci, mint ő! Azt hitte eleinte, hogy ezt szégyellni kell! De a macis lánynak mosolygott a szeme, a szája és, ha az ember ránézett jó kedve lett! Hogy maci kinézetű? Kit érdekel? Pláne, hogy azóta van egy gyönyőrű gyermek!

Visszatérve rám: Az első kérdésemre az lett a válasz, hogy lehet, de nehezítve! Egyebekben hálát adok a jó Istennek, hogy van egy párom, ma már feleségem, aki elfogad így és elfogad mindennel, de:

Mikor jutunk el oda, hogy az emberek az embert nézik és nem azt, hogy mije van vagy mije nincs és mibe lehet belekötni?