Megéri így élnem?

Nem járok el sehova, otthon döglök az egész nap. Egy ember ír csak rám, a gyerekkori barátom. 300 méterre lakik tőlem, de iskolán kívül nem találkozunk meg van barátnője is, szóval érthető ez. Emberekkel az iskolán kívül nem létesítek kapcsolatot.

Anyámék is csak azért nem dobnak ki, mert legalább kapom a havi 80 ezres ösztöndíjamat, szóval némi haszon származik belőlem.

Apám öreg és szívbeteg, szóval a család helyzete sem stabil. Tavaly a halál torkából mentették meg az orvosok. Az sem segít a helyzetén, hogy iszik, igaz nem olyan mértékben, mint pár éve, amikor a kocsmából kellett hazarángatni minden egyes nap.

Szabadidőmben (azaz egész nap) meccseket, krimiket, történelmi dokumentumfilmeket nézek, műszaki rajzokat csinálok. Érdekel a háború kimenetele is, erről napi szinten írok összefoglalókat.

Van 3 testvérem, mind sikeresebbek, mint én. Van már családjuk, jól élnek.

Sajnos nagyon elrontottam az életemet. 13 éves koromig egy vidám ember voltam. Volt egy barátnőm, de szakított velem és ott megtört bennem valami. Lassan 20 éves vagyok, de telnek a napok én meg gubbasztok egyhelyben, az értékes fiatal éveim pedig egyre gyorsabban vesznek el.