Valóban csak egy bizonyos korig jó egyedül lenni?

22 éves férfi vagyok, nincs sok emberi kapcsolatom, igazából ha családtaggal találkozom vagy munkahelyen valakivel, esetleg online van némi szociális életem. Általában egy egy bizalmas barátom mindig volt, nem én kerestem hanem spontán jött, gyerekszerelmen kívűl nem volt nőm de nem zavar. Igazából abszolút jól érzem magam az egyedül végezhető munka és kockulás melett, pláne hogy elővettem egy régi jó crpg-t a 90 es évek végéből (amikor meg sem születtem ugyebár) és teljesen ráfüggtem monstanság.