Hogyan viseled a magányt és az egyedüllétet?

Nehezen viselem.

Idén - magamhoz képest - nagyon sokat próbáltam ismerkedni, barátkozni, társat keresni. Mindhiába.

Jártam táncra, társasklubba, eseményekre, túráztam, társkeresőztem, facebook/messenger/discord csoportokban beszélgettem emberekkel, mindhiába.

Nyáron úgy tűnt, hogy befutok, végre gyümölcsöt hoznak a próbálkozásaim.

Úgy tűnt, hogy lettek végre barátaim, és már majdnem összejöttem egy lánnyal. Aztán ez egy pillanat törtrésze alatt elillant... :) Magányosan, egyedül kezdtem az évet, ugyanígy fejezem be.

Én már kezdem feladni...

22F

#12 há' nemtom de ez az erőltetett keresést én még nem láttam beválni ... ezek mind csak úgy jönnek, amikor iskolába jártál akkor sem mentél oda a többiekhez az első napon vagy első évben hogy HALLOD BARÁTKOZZUNK MÁR hanem csak úgy kialakultak maguktól :D a barátnő is hasonló(nak kellene lennie), erőltetve hiába szedsz fel akárkit is, xar lesz a kapcsolat, vagy csak olyan neve legyen a gyereknek szintű ami tizenéves tinikorban még oké de huszonévesen... görcsös vagy, öreg :D

De ha már ennyire rápörögtél akkor próbálj inkább olyat ahova csak nők járnak, jóga tanfolyamok, főző tanfolyamok, varró tanfolyam stb... :D

#13

A "majd kialakul magától" szöveg legfeljebb a lányoknál működik. Legyünk őszinték, alapvetően egy fiatal férfira csak a létezése miatt nem fognak felfigyelni, míg egy lánynál ez igaz lehet. Nekünk, fiúknak próbálkozni kell, illetve valamit mutatni, hogy miért érdemes velünk ismerkedni. Sajnos így működik ma az élet. Magasról tehetnék az ismerkedésre, de akkor 40 évesen azon kapnám magam, hogy hopp, elkéstem... 😅

Ugyanis már próbáltam, mi van akkor, ha "nem görcsölök rá" a dologra, értékes éveket pazaroltam el ezzel a hozzáállással. 😊

#12

#15

Miért lennék életképtelen attól, hogy szeretnék barátokat, valakit magam mellé? Szerintem te kompenzálni próbálsz valamit.