Kik viselik nehezebben az egyedüllétet, a magányt?

Embere válogatja, nem függ nemtől.

Nő vagyok. Néha élvezem, néha úgy érzem "keserű sors a magány". Az utóbbi esetben mindig kimozdulok.

Én egész jól bírom, immár 9. éve. Sokszor van hiányérzetem és "énidőtúltengésem", de közben élvezem is a korlátlan autonóm létet. 50F

Emberfüggő, talán annyi, hogy a gyerekek nagyobb szociális igényűek, mint a felnőttek. Egyébként akinek pozitív tapasztalatai vannak gyerekkorban, annak felnőttként fontosabbak az emberi kapcsolatok,aki meg gyerekként azt tanulja meg, hogy a szüleire meg másokra nem számíthat, az felnőttnek talán magának valóbb lesz.

Én és én nő vagyok.

Ez nem nemtől függ,bárkinek lehet rossz és egyaránt jó és,én benne vagyok tehát azt tudom mondani a kényszer nagy Úr,vannak jobb pillanatai,de van rossz is

Jó az egyedüllét, mert akkor semmi akadálya egy non stop Szívek szállodája darának.

Én férfi vagyok és nekem rohadtul fáj.

19F vagyok és rohadtul tud fájni