Másnak nincs elege ebből a világból - mert itt minden annyira kicsinyes és tökéletlen?
Egyszerűen elegem van a mai világból. Csak dolgozni és dolgozni és dolgozni azért a szros pénzért. Közben az ember elmúlik, elfogy. Kikopik. Sőt mire én 26 évesen nyugdíjas lennék megemelik a nyugdíjkorhatárt 70+ évre.
Napjaim egyformán telnek. Hol van munka hol nincs. De én már meguntam itt mindent, mert rájöttem minden mulandó és viszonylagos.
Unom a hajnalokat, az alkonyokat. Unom a nappalt, az estét. A tavaszt, a nyarat, az őszt, a telet. Az egész körforgást. Árnyak vagyunk itt a földön, vándorok akik átriannak aztán mennek is. Mindenkinek a szemében ugyanazok a vágyak csillognak, ugyanazokat vétkeztük. Minden ismétlődik és minden meg is történhet. Hiába a gyönyör ha mulandó, ah a test elfonnyad, megöregszik, elszárad összetöpörödik, kihűl. Hiába a nevetés ha elhal, az ital, az étel - amiken túladunk.
Egyforma sorozat gyártott napokat, sőt, életeket élünk. Minden sablon. A lázadás, a családalapítás, a megvilágosodott-guruskodás, a forradalmárkodás stb. stb. - ezek mind, mind sablonok. Egyenként, összekeverve változatosnak tűnik a világ. De tömbösítve, elrendezve teljesen unalmas és átlátható. A személyiségek, rasszok alapján is szét lehet szortírozni az embereket. Valami nagyon nem stimmel ezzel a világgal. Nem olyan színes, vidám mint amilyennek látszik, elsőre.
Szilárd épültetek között, örökkön öröké, nyüzsgő sejthalmazok vagyunk, 70-80% víz és egyéb folyadékok enzimek, zsírok fehérjék, szövetek. Atomok, molekulák amik rezegnek a folyadékok pedig ide oda csörgedeznek a testünkben. Ezek vagyunk, átrohanunk az életen, tűnő árnyakként, gyorsan omló füstképekként. Házunk elhagyatott lesz összeomlik. Dolgaink, könyveink elvesznek elkorhadnak, eltűnnek. Testünk vissza rohad a földbe a beégetett program szerint.
Ez a végzetünk. Közben azon agyalunk, törjük magunkat hogy tudnánk boldogulni a mindennapokban. Annyira kicsinyes, triviális dolgok ezek, amikre elfecséreljük az erőnket. - én ebbe belefáradtam, kiégtem. Hogy aki gyakorlatilag gátlástalan az mindent megtehet. Undorodom a politikától, a vallástól és az emberek nagy részétől sőt néha magamtól is, a múlt hibái miatt. Más hogy van ezzel? Hogy vészelitek át a mindennapokat, ha ki vagytok égve vagy ha megvilágosodtatok? Mi éltet? Mi visz előre? Mi hajt? Én annyit csalódtam, hogy belefáradtam itt mindenbe. Valahogy elfoszlott minden illúzióm és álmom.
válasza: válasza:Volt már...
Ezek nagy része rajtad áll, hogy hogyan formálod az életed. Pl. képes vagy elérni, hogy az a munkád, amit amúgy is szeretsz csinálni.
Sorozat gyártott napok akkor lesznek, ha neked az kényelmes. Ha Te csak sablonokat látsz, az azért van, mert egyrészt nem látsz bele más életébe igazán a felszínen túl, másrészt nincs még meg a bátorságod vagy inspirációd, hogy a saját életedben valami mást megvalósíts. Próbálod a valóságot valamilyen sitcom fordulatokba beskatulyázni, de ez csak az, ahogyan Te tapasztalatod a valóságot.
válasza: válasza: válasza:Én nem érzem így. Nincs elegem a világból.
De komolyan mondom irigyellek. Nem gondoltál még arra, hogy írnod kellene?
A világ tényleg romlik, és nem is fog ez a rendszer változni. És igen egyáltalán nem így kéne élnünk mint most, és ez ember mint lét, nem erre hivatott. A változáshoz mindenki kell, de amíg a mindenki el van nyomva a nagyhatalmú egoisták által, nem lesz fényes a jövőnk. Vagy beletörődünk, és robotként folytatjuk érzelemmentesen, vagy megpróbálunk igazodni egy emberi lényként a rendszerhez a lehető legkevesebb szinten.
Átérzem amit írtál, mert az élet tényleg értelmetlen ha belegondolunk. Valahogy hülyeség az egész, mert megszületünk és mások által kialakulunk, megvan bennünk a program amit már az elején belénk ültettek és változtatni se tudjuk. Aki vagy , az csak abból áll össze, amit mások tanítottak neked. Szóval nincs saját akaratod, mert a szabad akarat olyan szinten és világban tud létezni, ahol nincs külső hatás ami befolyásolna téged.
Szerintem az ember csak tudattalan lény, aki nem magát irányítja hanem mások által van kiszolgáltatva. Nehéz elmagyarázni, mert nem is lehet. Itt nem értjük meg mi az értelme ennek az egésznek de egyszer eljön az ideje. Biztos vagyok benne hogy majd te is rájössz, ahol majd boldog leszel :))
válasza: válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!