Miért van az, hogy a párkapcsolat jól megy, a barátság nem?

Alapvetően az a problémám, hogy én szeretek sokat tenni a kapcsolataimba. Én a kommunikációban hiszek, hogy az erősíti a kapcsolatokat, illetve a találkozások. Nyilván a találkozók főleg barátságok esetén nem túl gyakoriak, de azért pár hetente nekem igényem lenne egy adott baráttal találkozni. Illetve mellette pár naponta-heti 1-2x messengeren érdeklődni a másik felől. Sokáig én így csináltam, hogy azért rendszeresen írtam, kezdeményeztem találkozókat pár hetente, akár programot a barátnőkkel, de belefaradtam, hogy mindig én kezdeményezek, mindig én hozom fel a talikat, én érdeklődöm a másik felől. Értem, hogy mindenki elfoglalt, én is (40 óra munka, mellette szakdolgozat írás, heti 1-2 edzés és a magánélet), mégis van kapacitásom és IGÉNYEM a barátaimra.

Úgy érzem, hogy nem tudok normálisan baratsagokat fenntartani, valami mindig felresiklik. Egy idő után már én sem keresem őket és így elhal a dolog.. Ennyi.

De érdekes, mert közben a párkapcsolataim (2 volt, a másodikkal jelenleg is együtt vagyok) mindig elég dinamikusan működött. Azért a kommunikáció is rendben volt, ők is kezdeményeztek. Érzelmek téren is sikerült belőlük kihoznom a szerelmet, úgy megvolt az egyensúly. Nyilván egy párkapcsolat teljesen más és egy sokkal intenzívebb, szorosabb kötelék, nyilván nem ilyet várok a barátságoktól. De nekem mégis olyan rosszul esik, hogy valahogy zátonyra futnak a barátságok.. És már ugy érzem, hogy biztos velem van a hiba, én csinálok vmit rosszul.