Mégis mit kellene csinálnom?
24 éves férfi vagyok és kib*szott magányos. Az évek során sikerült elveszítenem az összes barátomat, akik megmaradtak azok is egyoldalúak amit én tartok életben. Hiába tettem meg mindent, hiába érdeklődtem, törődtem velük, hiába segítettem és támogattam mindenkit akár betegen, kialvatlanul vagy 12+ óra munka után. Ennek többségben az az oka, hogy olyan családba születtem, aminek köszönhetően köztem és körülöttem lévő társaság között egy anyagi szakadék tátongott. Emiatt közel sem volt részem annyi élményben, amivel ki tudott volna alakulni a szocializálódáshoz szükséges készségem, így új emberek megismerésénél mindig szorongok, de ez a legkisebb gondom.
Ebből az következik, hogy fogalmam sincs hogyan lesz társam az életben, miközben úgy érzem, hogy minden adott lenne hozzá: tisztelem a nőket, diplomás vagyok, átlag feletti egzisztenciával és jóképűnek is tartom magam. Az csak tovább ront a helyzeten, amikor egy nővel való beszélgetés során a barátok témánál kiderül, hogy nekem nem igazán van senki. Volt részem 1-2 olyan társasági élményben, amitől azt érzem, hogy én ezekért a pillanatokért akarok élni. Úgy vágyom rájuk mint egy alkoholista az italára. Amikor belegondolok, hogy nekem ez egy kis ízelítő kivételével nem adatott meg, és talán nem is fog, akkor leírhatatlan fájdalmat érzek. És itt ülök, gyakorira írom ki a szánalmas történetem, mert ezt sem tudom senkivel sem megosztani. A legnagyobb félelmem az, hogy amikor elmúlnak ezek a 'legjobb éveim' úgy, hogy nem történt semmi, akkor valahol 30 felett a 'már túl késő' gondolattal egy kőtélen fogok lógni. Úgy érzem, hogy ez nem élet, amit csinálok..
Köszönöm, hogy végigolvastad.
Fú, sajnálom, hogy ez van veled, mert amúgy tényleg nagyon normálisnak tűnsz, szimpatikus egyéniséggel.
Figyelj, szerintem ha az anyagiak ekkora szakadékot tudtak verni közétek, akkor lehet nem ők voltak a megfelelő emberek, de ez csak az én véleményem. Próbáld meg elengedni őket, ahogy leírtad, elég egyoldalú barátság ez, te jobbat érdemelsz.
Tenni meg mit tehetnél? Hát, ha barátokat/barátnőt szeretnél, akkor muszáj lesz ismerkedned. Igazából tökre megértelek, az új emberektől sokszor én is szorongok, viszont képzeld, mostanában több olyan helyzetbe is kerültem, ahol ez az ismerkedés nem volt egyáltalán erőltetett, viszonylag természetesen jött, és azóta is egész jó kapcsolatot ápolunk. És tulajdonképpen csak azt válogattam meg jobban, hogy hol fordulok meg. Olyan helyekre jártam, amik a jobb oldalam hozták elő, azok után a dolgok után mentem, amik szívből érdekeltek stb klisé. Amitől meg iszonyúan szorongtam, azt szépen elengedtem. Nem tudom, ezt javaslom neked is, talán segít. És tényleg, ami neked kellemetlen (barátság, kapcsolat, bármilyen szituáció) azon lépj túl és keress mást. Előbb-utóbb megtalálod azt a helyet, azokkal az emberekkel, akikkel jól érzed magad és kölcsönös kapcsolatokat tudsz velük kialakítani. Bízom benne, jófejnek tűnsz, és hidd el, vannak még hozzád hasonló jófej emberek! :)
Bocsi, de miért bántjátok? Mik ezek a hülye sztereotípiák? Nem lehet egy férfi magányos? És nem oszthatja meg másokkal az érzéseit? Szerintem ez nevetséges hozzáállás, másrészt nem tipikus "nyüszögős" hangnemben írta ki a kérdést.
Egyébként meg gratulálok, hogy annyit sikerült megragadni az egészből, hogy "férfi", és ilyen értelmes válaszokra futotta tőletek. :)
Köszönöm mindenkinek a válaszát!
#4: lehet rosszul fogalmaztam meg, amikor az anyagi dolgokról írtam. Én a tehetősebb oldalon voltam, akinek minden az ölébe hullott. Ez az, ami nem tetszett másoknak, vagy nem tartották igazságosnak. Igazából meg is tudom érteni őket.
A pszichológussal az a baj, hogy változtatni szeretnék a jelenlegi helyzetemen ahelyett, hogy megtanulok élni vele.
Szerintem is, ahogy az előttem lévők írják, súlyos, menthetetlen esetnek tűnsz, és ez már átesik egy határon, ahonnan nincs kiút, mehetsz te bármilyen pszichológushoz.
Sajnálom, de tényleg egyedül maradsz.
Próbálj meg diszkóba járni és lesz barátnőd. Az értelmes gondolkodást ne párosítsd jó anyagi háttérrel, így nehéz prédaként a kutyát sem érdekled.
Tudom, hogy nehéz elfogadni de ez a helyzet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!