Szerencsésnek érzem magam, amiért férfiként ocsmány vagyok és nem lett párom. Más is van ezzel így?

Pár évvel ezelőtt még lázasan kutattam, illetve próbáltam ismerkedni nőkkel. Kivétel nélkül visszautasítottak. Sajnos némelyik elég durván beletaposott a lelkembe. Rájöttem, hogy a legtöbb nőnek magas elvárásai vannak, illetve teljesítményt várnak el pl a szex terén. Elegem lett, kikészültem, és feladtam. Eltelt több, mint 10 év. Persze ebben az időszakban nem volt még alkalmi kapcsolatom sem, sőt ki sem mozdultam, csak dolgozni. És eleinte rossz volt, illetve hullámzott. Vágytam is rá meg nem is. Fájt, amiért mindenkinek sikerül, meg jobban néznek ki. 42 vagyok. Elmúlt, és így visszagondolva, nem bánom, hogy nem lett senkim.