Miért pusztítom magam ?

Nagyon távolságtartó ember vagyok, nem szeretem az érzéseimet kimutatni. Anyámmal szönyű a kaocsolatom. Barátaim nincsenek. Ahányszor közeledik valaki felém azt elutasítom, ellököm, és megbántom. Anyám azóta nem beszél sokat hozzám amióta ellöktem magamtól. Egy veszekedésünk után meg akart ölelni, erre én idióta fogtam és lelöktem magamról a kezeit. Utálom ha hozzám érnek vagy megölelnek. Majd megpróbálta újra és mondta mennyire szeret erre faképnél hagytam. Annyira utálom magam. Azóta rideg velem, pedig annyira vágyok legbelül egy ölelésre és, hogy végre valaki azt mondja, hogy nem lesz semmi baj és minden rendben lesz. De csak magamnak hazudok. Órákig kántálom, hogy ez a saját érdekemben történt meg jól döntöttem. Elhitetem magammal, hogy nincs szükségem ilyen dolgokra, pedig ölni tudnék csak egy szerető ölelésért. Én vagyok az ilyen ecseszett ?