Azt hogy dolgoztad fel, hogy kb senkire nem számíthatsz felnőttként?

Én sem szeretek számítani senkire, szeretem úgy rendezni a dolgaim, hogy abból indulok ki, ami már megvan, és a belefektetett munkám által meg is oldok mindent. Ritkán van szűkségem más emberek segítségére, de akkor meg is fizetem az árát.

De társas lények vagyunk, az hogy egyedül vagy, mint a kis ujjad azt nem tartom normálisnak. Valami oka van, amit a múltadban kell keresned.

Akkor működünk jól, ha van kivel megosztani életünk. Egyedül senki nem tud családot alapítani, pedig tény, hogy annál értékesebb dolog nincs. A mai világ bizonytalanságából kiindulva pedig biztonságot ad az összetartozás lehetősége, amit egy család által megkaphatunk, mivel normális esetben ez a legszorosabb kötelék köztünk, ahol hibáink ellenére szeretjük és elfogadjuk egymást, támogatva egymást akkor is, amikor a legnehezebb helyzetekben találjuk magunkat.

"Változz, és megváltozik körülötted a világ."

Ha emberek társaságára vágysz, akkor járj olyan közösségekbe, ahol jól érzed magad, és amennyire képes leszel benne ítélet mentesen elfogadni másokat, annyira fognak téged is elfogadni mások. Az első és legfontosabb lépés, hogy tisztázod magadban, hogy miért vagy ilyen, mivel ennek van valami oka.