Nem bírom már tovább elviselni a magányt van kiút?
Egész nap itthon vagyok és már semmiben nem találok örömet.
Ideges vagyok egész nap de félek emberek közé menni mert mindig azzal vagyok elfoglalva, hogy visszataszítónak tartanak vagy mi van ha belém kötnek. Ha mégis nagy nehezen sikerül kimenni akkor azt érzem, hogy nincs önbizalmam nincs jó kedvem egy ilyen ember meg amúgy se kellene senkinek.
Nincsenek barátaim se párom.
Már az ágyból sincs kedvem felkelni az öngyilkosságra gondolok. Lehet ebből kiút vagy már túl késő?
Kiút mindig van. Nem tudom, hogy van e hobbid, mit szeretsz, ha nincs, akkor próbálj ki új dolgokat, amik lekötnek, pl. felnőttszinező, a lényeg, hogy addig arra koncentrálj és kapcsoljon ki az agyad.
Viszont meg kell találnod annak az okát, ami miatt ennyire feszengsz, gyerekkori trauma, vagy valami rossz élmény, ami ezt a "védekező" mechanizmust váltotta ki nálad. Ha ez megvan, akkor elkezdhetsz azon "dolgozni", hogy tudod ezt legyűrni, és elengedni.
Ha szeretnél beszélgetni, akkor írhatsz nekem, ha gondolod. Lány vagyok, és nekem is volt ilyen gondom.
Ez az a helyzet, amikor szeretnél valamit és félsz is tőle. Nem fognak becsengetni az emberek, hogy barátkozni szeretnének.
Akár online, akár másképpen, de kérj segítséget pszichológustól.
Nagyon jó gyakorlatok vannak ennek a leküzdésére.
Ha félsz segítséget kérni, vagy valamilyen univerzális dolgot találsz ki: "miért ne kelljen", akkor magad elől menekülsz.
Hát, fel a fejjel!
(de amúgy szerintem nagyon sokan vannak így, mint te... Mármint totál magányosan... Olyanok is, akikről nem is gondolnád.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!