Mégis mit vártok?

Mint látható, rengeteg segítséget kérő, magányos, barátkozni vágyó ember kiírásával van tele ez a kategória. Én is írtam már ki barátkozós kérdéseket, illetve szoktam üzenetet írni másoknak, akik ilyen jellegű kérdéseket írnak ki. De az ég szerelmére, miért nem vagytok hajlandóak egyrészt válaszolni, másrészt pedig nyíltan megmondani, ha nem szeretnétek beszélni. Nincs ezzel semmi baj. Én is volt, hogy meggondoltam magam PÁR NAP (nem pár üzenetes) beszélgetés után, hogy mégsem leljük meg a közös hangot az illetővel.

Sok beoffolásos eset történt, de a legutóbbi még engem is annyira meglepett, hogy muszáj leírnom. Történt ugyanis, hogy egy kiírásomra jelentkezett egy velem korú, szintén fővárosi srác, aki azonnal megadta a telefonszámát, hogy valamelyik chatelős alkalmazáson keresztül beszéljünk.

Minimális, de korrektnek és normálisnak mondható üzenetváltás után közölte, hogy hát neki most nagyon sokat kell tanulnia, ami a tavaszi szünettel ugyan bezárul, addig viszont nem ér rá. Ezt természetesen felfogtam, majd a tavaszi szünet során összesen kétszer megkérdeztem tőle, hogy végzett-e már és esetleg lenne kedve egyszer beszélgetni. Választ nem kaptam. A mai napon (a tavaszi szünet már nem most volt), el merészeltem engedni egy kósza mizut, ami azonnali tiltás követett a részéről. Őszintén, ezek az emberek mit akarnak, mit várnak el? Miért nem egyszerűbb leírni, hogy bocsi, mégsem beszélgetnék. Komolyan, a pofám leszakad, mivel már nem ez volt az első ilyen eset, de ez érintett meg a legjobban, ugyanis türelmes voltam, és a chatet visszaolvasva se gondolom, hogy bármi olyan elhangzott volna, amiből ez az instant letiltás járt volna.