Elszigetelem magam mindenkitől,ez baj?

Hogyne...

Szia, szerintem teljesen megérthető ez, ha az adott ember nehez időszakon megy keresztül. Ido kell es jobb lesz. En nem reg vesztettem el egy barátot aki ugyanezt csinálta velem. Bar nem ment nehez időszakon keresztül (nem tudok róla) csak simán ott hagyott 3 ev barátság után. Elosszo szomorú voltam, mara mar csak faj, es van egy ur ami szépen lassan betelitodik. Semmi képpen sem szabad fel adni mert idővel minden jobb lesz. fel a fejjel idővel biztos te is elkezdesz ujra szocializálódni hisz megesik hogy a csiga is elesik. ;)

Rövidtávon lehet, hogy komfortos, mert nyitni egy kicsit parás, de hosszútávon - ahogy te is leírtad, megéri. Az embernek kell a társaság, nem csak azért, hogy legyen, aki segít a költözésben, vagy beajánl egy új munkahelyre stb., hanem mert kell a közösség, hogy legyen kihez szólni, és legyen kit meghallgatni. Azok az emberek, akiknek nincsenek barátaik, nincs közösségük stb. sokkal nagyobb eséllyel dementálodnak, mert az agyukat kevésbé használják széleskörűen, és más betegségekre is hajlamosabbak, mert a stressz feldolgozása is nehezebben megy nekik, és a szorongás is könnyebben elhatalmasodik rajtuk.

Szerintem, ahogy érzed, de ebből nem jössz ki jól... Meg fogod bánni.

Idővel egyre nehezebben megy az ismerkedés. Aztán sírhatsz, hogy elszúrtad, meg hogy mindenki hibás, csak te nem...

Nekem ugyan nem.

Annak, ha olyan kapcsolatokba megy bele rendre, amiben kihasználják, oka van. Nem az a megfelelő megoldás, hogy soha többé nem megy bele kapcsolatba vagy barátságba, stb. hanem az, hogy megtanuljon határokat felállítani, rájöjjön, hogy miért vonzza be a kihasználókat (ha erről van szó), miért van neki erre "szüksége". Nyilván valójában nem erre van szüksége, de az elme olykor kavar dolgokat, és ez lesz az eredménye. Ezért inkább ennek kéne utánajárni, és ha sikerült, akkor már sokkal egészségesebb baráti és párkapcsolatokra lesz nyitott.