Nincsenek emberi kapcsolataim sose voltak, most majdnem lett egy de elrontottam. Emiatt úgy érzem megnyalinthattam a mennyországot egy pillanatra és egyből visszaestem a pokolba. Ez normális érzés?

Keress valamilyen csoportot,ahol kooperálódhatsz emberekkel.Járj el valami sportra,művészi csoportba,bármibe,csak legyél vminek a tagja.Ott lehet ismerkedni.De mondjuk nem kell annyira vágyni másokra hidd el.Tudom könnyű ezt mondani,de legtöbb ember ugy is ego orientált,beképzelt,tömegember.A legtöbbjük ujjukat sem mozditanák,ha vmi történne veled.Mégha ugy is tünik,hogy jó fej valaki,később leomlik az állarc igy is ugy is.Na mind1,lehet csak nekem volt sok ilyen tapasztalatom,de nem kell magadat ostorozni hogy legyen barát/baratnő.Járd a saját utad,ne hasonlitsd magad másokhoz,legyél eredeti de hibákkal.Járd az utad...és egy idő után talán majd valaki melléd csapódik.De azt nem tudhatod hogy meddig.Lehet csak 2 évre,lehet pár hétre.De az is lehet hogy megszereted és 1 hónap után meghal szivrohamban.Ha valakit megszeretsz majd,becsüld meg minden időt vele!Mert nem tudhatod meddig tart.

De ami a legfontosabb,az az utad,semmi más,meg a szeretteid/szüleid.

Fel a fejjel és csak járd az utad!