Mit csináljak, ha időről időre rá kell döbbennem, hogy csupa diszfunkcionális analfabétával élek együtt?

Nem a háta mögött vélekedek róla így, én már többször kifejtettem neki, de csak azzal tud jönni állandóan, hogy majd ő megmutatja nekem, meg hogy nem csak én tudok ezt meg azt meg amazt, holott ő még sosem csinálta, én meg már végigjártam azt az utat is amivel ő még csak ismerkedik, mivel vagy tíz évvel idősebb is vagyok nála.

Aztán persze szinte kivétel nélkül kudarcot vall, és újratervezi, majd leszűri a tanulságot, hogy kár hogy nem hallgatott rám.

Ha példázni szeretném akkor ott van pl a jogsiszerzéásének az esete is, direkt mondtam neki, hogy jó időbe kezdje lehetőleg nyáron vagy tavasszal a gyakorlati órákat, és mindenképpen menjenek első körben rutinpályára. Erre elkezdte tavaly ősszel, levezette a felét aztán kihagyás egészen múlt hónapig, és akkor az oktatója alig tíz nap múlva kuldené forgalmi vizsgára úgy, hogy tök béna és ezt mindketten tudják.

Ráadásul a több hónap alatt még az Egészségügyi vizsgával sem foglalkozott.

Amikor felajánlottam neki a lehetőséget kéát kocsimra is, hogy jöjjön gyakoroljon szabadidejébe húsz perc szerencsétlenkedés után remegve behisztizett és összevesztünk, mivel nem azt csinálja amit kellene, hogy csináljon ezt ő is tudja, de én akkor miért szólok bele? :D Hát AZÉRT MERT NEM CSINÁLJA ÉS NEM A KOCSI SZAR! :D