Magányból szociális fóbia?
Magányos vagyok, és úgy érzem sose lesznek barátaim. Iskola haverok voltak akikkel elnevetgeltem de már azok sincsenek mellettem.
Én már nem tudok senkiben sem bízni, az élet kiszámíthatatlan mindenki, nem szeret senki sem.
Az életem során azt tanultam meg hogy ha valamiben tehetséges vagyok titkolni kell, vagy kihasználnak vagy megszólalnak mert vétek valamiben.
Utóbbi egy hónap alatt olyna változás játszódott le bennem depresszió formájában hogy már nem tudok bízni senkiben és semmiben. Csak magamra számíthatok, vagy már magamban sem.
Ha voltak haverok folyton elfeletkeztek rólam míg én nem róluk. Az élet igazságtalan.
Inkább fordítva:
Szociális fóbiából magány.
A depresszió meg kezelhető, tapasztalatból mondom.
Én évek óta vagyok magányos. Nem gondolkodtam sosem így, de nyáron történt valami, így azóta ez a gondolat egyre erősebb bennem.
Járok pszichiáterhez...
Csak ne panaszkodj, mert akkor nem csoda, hogy elűzöl mindenkit magad mellől és persze, hogy nincsenek akkor barátaid.
Nem lecseszés, csak jó tanács. A panaszláda emberektől menekülnek el az emberek, én is így taszítottam el magam mellől mindenkit.
Ahogy az 1-es írja!
Ha egyedül nem tudsz kijönni belőle, akkor fordulj szakemberhez, nem szégyen...sőt.
Sokan évekig halogatják stb (mint én) és mélyebbre kerülnek.
Tudom 3-as, iagazd van, én nagyon ritkán panaszkodtam másoknak. Egyrészt nem nagyon volt kinek, másrészt terhelni nem akartam őket.
4-es szakemberhez járok de nagyon ritkán. (3-4 hetente ami rémes..)
Igazából hogy így gondolkodom az emberekről már inkább megijjeszt mint elszomorít. Volt bennem mindig egy reménysugár, hogy majd talalok magam köré barátokat és később bnőt de már ezt el sem tudom képzelni.
Egy hónapja vagyok nagyon mélyen depressziós és elég mélyen rengeteget rontottam van olyan hogy a depresszió okozott ilyen pusztítást? A
"van olyan hogy a depresszió okozott ilyen pusztítást?"
Igen van, és gondolj bele milyen lenne ha évek óta benne lennél, ezért kell megpróbálni kijönni belőle.
"Csak ne panaszkodj, mert akkor nem csoda, hogy elűzöl mindenkit magad mellől és persze, hogy nincsenek akkor barátaid."
Mondjuk akik olyan helyzetben vannak mint a kérdező, nem feltétlenül gyárilag panaszládák, csak ha valakit egész életében leszarnak, az meg tudja törni az embert.
Hány éves vagy kérdező? Családi kapcsolataiddal mi a helyzet? Hány éves vagy és milyen nemű? Tanulsz vagy dolgozol?
Ha rossz a tapasztalatod a pszichiáterrel, válthatsz másikra, vagy kérhetsz pszichológust. Családsegítő szolgálatnál is segítenek ilyen esetekben, igaz nem szokott nagy eredmény lenni (egyedülállóknak is.)
Én egyházi körökben szoktam nagyon jó hittan- és bibliaórákra járni. Ott nagyon sok esetben be- és elfogadóak. Főleg a protestánsok, a római katolikusokkal "felszínes" a barátság.
Pszichológusok esetében vannak munkaerőpiaci mentorok, mesés visszagondolnom arra a két hölgyre, akiknál tavaly tavasszal jártam. (Magyar máltai szeretetszolgálat által indított Budapest esély programon vettem részt, csak korlátozott mennyiségben. Munkaügyi központ segített.)
Egyháznál is vannak sokan mentálhigénés tanácsadók (kismilliószor jobb a tapasztalatom velük, mint szinte az összes pszichiáterrel, amelyikkel eddig kapcsolatban voltam.) Lelkigondozni papok/lelkészek is tudnak.
116-123-as lelkisegély szolgálat. Telefonon és írásban. Délután Alapítvány korlátozott időpontban (chat és e-mail 18 éves kortól már fogadnak, telefonon csak 40 éven felülieket.) Református lelkisegély szolgálat is fogad hívásokat korlátozott időben.
Légy szíves válogass a "kendermagban". Rendelkezésedre bocsátottam egy csomó információforrást. Most már boldogulni fogsz biztosan.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!