Más is van úgy, hogy nem képes megtenni az öngyilkosságot, de már az életet se akarja választani?

Amikor eljutok arra a pontra, hogy tényleg átérzem, hogy meg akarok halni, és már nekilendülnék, akkor mindig visszatart az, hogy a családomra gondolok, hogy mit tennék velük... de ettől még az életem nem lesz jobb, és úgy nem fog már helyrejönni soha, ahogy én akarom. És hiába nem pusztítom el a családot, így is elidegenedek tőlük és egy szellemként vegetálok, és ez nem tudom, miért jobb.

Szeretnék túllenni azon, hogy végre valami történjen, és észhez térjek, de közben ott van bennem az egésznek a profanitása, hogy beraknak a magyar egészségügybe, a pszichiátrián gondolom begyógyszereznének, unott nővérek kimosnák a gyomromat, aztán valami ajánlással, hogy menjek pszichiáterhez elküldenének a fenébe 3 nap után, a családom meg megint csak engem hibáztatna.