Nagyon egyedül érzem magam és egyedül életképtelen vagyok néhány dologban. Aspergeres vagyok depresszióval és fejletlen idegrenszerrel. Mit tegyek ?

Rossz párkapcsolatnak vége lett, azóta teljesen magamra maradtam egy külföldi faluban, ahonnan messze van minden. Munkán kívül senkivel nem találkozom, pedig hiányzik, hogy valakivel kommunikáljak. Vannak dolgok ,amiket egyedül képtelen vagyok megoldani. Például szekrényt falra felfúrni nem tudom , igaz nem is tetszik annyira és meghirdettem, hogy eladom, vennék másikat. Senki nem akarja megvenni, mert itt mindenki inkább újat vesz. Egyedül azt se tudom levinni a pincébe, ha hoznék ide másikat helyette.

Sok hó esik itt és egyszer nem lapátoltam körbe az autót és nagyon vastag jég van körülötte. Kerék dudorodik, tönkre is ment lehet. Beszállni is nehez ,mert lejt és szűk a hely a jég miatt ,meg csúszik is. Próbáltam fém kisebb lapáttal feltörni, nem ment. Loptam munkahelyről sót, úgy sem ment. Lassan 1 hete ezen bőgök, hogy nem tudom ezt se egyedül megoldani. Szomszédok szerintem az ablakból röhögtek rajtam, amikor szenvedtem többször is a jéggel. Van kutyam macskám. Idén lehet bekerülök a diliházba, annyira depressziós vagyok. Nincs kihez szólni, csak a gondolataim vannak. Kilépek az ajtón, meglátom a parkolót és máris ideges leszek több órára.

Megyek kutyával sétálni, mert muszáj, meg megyek emberek közé, de az nem ugyanaz ,mintha barátok között lennék. Idegenek mellett sétálgatás nem ugyanaz. Itthon nem az a baj ,hogy nem találom fel magam, mert mindenki tippet ad, hogy olvassak, nézzek filmet, stb. De nem csak erre van szükségem. Fogadjam el ,hogy örökké egyedül kell feltalálni magam és maximum a neten beszélgethetek írásban? Órák óta bőgök, nincs olyan nap ,hogy ne bőgnék, mert hülye vagyok ahhoz ,hogy kitaláljam, mihez kezdjek. Annyi pénzem sincs ,hogy utazgassak, mint amit már javasoltak. Épp hogy teszek félre valamit, hogy majd önerőt összeszedjek és lakást vegyek. Kötelező fizetnivaló mellett nincs pénz másra. Nem akarok örökké albérletet fizetni ,meg itt lakni. De már nem bírom idegekkel, hogy itt vagyok egymagamban, semmi ismerkedési lehetőséggel. Rossz nézni, hogy a szomszédoknak ott a férjük vagy apjuk aki például segít nekik a havat lapátolni, én meg gerincbetegen, alacsony létemre egyedül küzdök. Vagy látom, hogy a neten mások tesznek fel képeket családdal, haverokkal, nekem meg semmi ilyen nincs. Én nem szívesen rohadok egyedül és boldog sem vagyok. Nem párkapcsolat hiányzik, hanem valaki, akihez munka után akár átmegyek vagy ő jön át, vagy együtt csinálunk közösen valamit. Család 4 órára lakik, nem fogok és nem is telik rá, hogy állandóan utazgassak hétvégente.

Munkahelyen is depressziós vagyok, mert ez nem az a munkahely ,ahol az agyam le van kötve. Nem kommunikálós munka. De kényelmes, mert nem kell kapkodni, ami nem is menne és végre ez az első éves állásom ami nem szezonmunka és a vírus miatt nem zár be. Innen tudok pénzt gyűjteni saját lakásra. Alkoholista párral nem ment, egyedül próbálkozom. Nem vagyok 20 éves, nincs sok időm és lehetőségem. Munkát is nehezen találok, ami megfelel és nem bántanak a lassúság és kétbalkezesség miatt. Annyi pénzt soha nem gyűjtök össze, hogy készpénzben vegyek lakást akár Magyarországon. Ott hitel vagy albérlet mellett lehetetlen egyedül megélni az ilyen képességekkel, mint ami nekem van. Minek éljek? Értelmét nem látom.