Mit tegyek, ha nagyon rosszul érzem magam egyedül?

Mindig is olyan voltam, hogy emberekkel szerettem lenni. Egyedül meg unatkoztam. Ami talán nem is lenne baj, ha mindig megoldható lenne, ha lenne velem valaki.

Másfél éve lett vége egy barátságomnak, vele kb. egész nap chateltem, heti többször is találkoztunk. Mióta ő nincs és jött ez a covid is, azóta nagyon magányos lettem. Ez is változott szerencsére, mert lett párkapcsolatom és sokat is találkozunk, heti 4-5x. De én nagyjából egy évig tényleg nagyon kevés szociális életet éltem. Próbáltam hobbit találni, elmentem helyekre, ahova egyedül általában nem is megy az ember. De ezt már annyira meguntam, hogy átcsaptam egy végletbe, hogy konkrétan ezt a heti 2 délutánt se viselem jól a párom nélkül. Egy barátnőm van, akivel egy városban/országban lakunk, ő viszonylag keveset ér rá, olyan kétheti egyszer. Én meg most beteg is vagyok, nem is tudnék nagyon mit csinálni itthon. Már ez a második délután zsinorban, hogy nincs velem a barátom, és az a baj, hogy ilyenkor én az evésbe menekülök. Mert az legalább ad valami "élményt". Unalomból eszek. Már nem is találok semmi jó sorozatot vagy könyvet. Tudom, hogy ez nem egészséges, hiszen a legtöbb embernek még igénye is van heti 2 délutánra egyedül. Én ahogy leteszem a munkát, unatkozom, néha közben is, ha épp nincs dolgom. Alig várom, hogy összeköltözzünk a barátommal, mert tervben van, de csak nyáron, addig meg sajnos lesznek gyakran egyedül töltött délutánok/esték. Mert ha együtt élünk és épp nem megyünk sehova és úgy külön csinálunk valamit másik szobában, az nem rossz, mert oda tudok menni mondjuk óránként kicsit megölelni, beszélgetni.

Mi a megoldás?