Normális hogy ennyire rosszul érint, vagy önző vagyok?

Idén egyedül töltöm a karácsonyt.

Vidékre a családhoz menni nem akartam, a szüleim elváltak anyuval nem is tartom a kapcsolatot, apu covidos volt nemrég, nagyim maradt, de őt meg nem veszélyeztetném, utazni kellene.

Párom édesapját elvesztettük néhány hónapja, ők most hármasban ünnepelnek a nővérével és az anyukájával, a nővére elküldte a férjét haza, így megkérte páromat hogy beszéljen velem.

Őszintén szólva nagyon bánt. Megértem a fájdalmukat, nekik ez most nem karácsony apa nélkül.

Ami a legrosszabb hogy én is ott voltam, mi találtunk rá, a mai napig rémálmaim vannak, ezzel kelek és fekszek, sokszor vagyok én is magam alatt, nem mellesleg apám helyett is apám volt.

26-án ők hazamennek és szerette volna párom, hogy én is menjek, de képtelen vagyok ott lenni, abban a lakásban ahol meghalt, egyszerűen frusztrál, rosszul érzem magam.

És most itt ülök szenteste egyedül a szobámban, sírva, és nem tudok senkivel sem beszélni, hiszen mindenki a szeretteivel van én meg egyedül leszek 30-áig, csak akkor megyek vissza dolgozni. Párom felhívott de csak azért mert haza kellett szaladnia valamiért, hogy hogy vagyok, mesélt az ajándékozásról, hogy mit csináltak ma, és most csak rosszabb. Még így is együtt vannak, én meg tök egyedül.

Önző vagyok amiért ennyire letört vagyok? Engem nem érdekelnek az ajándékok, csak az hogy legyen mellettem valaki és ne legyek egyedül. Rossz ember vagyok emiatt? Hogy nyugodjak meg?