Más is elmagányosodott az egyetemi évei alatt? Mit lehet tenni ez ellen? Mivel próbáljátok ellensúlyozni?
A szociális életem szempontjából eddig az egyetemi éveim bizonyulnak a legrosszabbnak. Persze, ebben szerepet játszott a járványhelyzet és sajnos a csúszás is, viszont igazából ezeket megelőzően sem volt sokkal jobb a helyzet. Introvertált, csendesebb, visszafogottabb, félénkebb típus vagyok, de az egyetem előtt ennek ellenére egyáltalán nem volt hasonló problémám. Nem én voltam a társaság közepe, de minden közösségben megtaláltam a magam társaságát, voltak barátaim, velük is rendszeresen találkoztunk stb., akkor nagyon jól éreztem magam. Az egyetemen viszont valamiért ez nem sikerült pedig ugyanúgy magamat adtam, nyitott és barátságos voltam, sőt még kezdeményező is próbáltam lenni és odamentem a többiekhez beszélgetni stb. Annyit sikerült elérnem, hogy néha pár emberrel váltottunk néhány szót egy-egy óra után, de több beszélgetésre, találkozóra, közös programokra már nem voltak nyitottak, hiába hívtam őket. Majd ahogyan megszűnt az egyetem adta közvetlen kontakt, mindegyikükkel megszűnt még ez a minimális kapcsolatom is. Ugyanezt tapasztalom sajnos egyetemen kívül is (pl. nyelvtanulás sport), hogy pár szót még mindenki vált velem, de barátkozni már nem szeretnének az emberek. Mindeközben pedig a gyerekkori barátaimmal is fellazult a kapcsolat, még mindig beszélünk és találkozunk is mikor sikerül összehozni, de egyre nehezebb.
Most tulajdonképpen nincsen senki sem körülöttem, nincsen kivel beszélgetnem stb. és ez így nagyon nehéz. Gyakorlatilag minden napom egyforma, szinte mindig egyedül vagyok, csak az egyetem és a tanulás teszi ki az életemet (ami önmagában is elég megterhelő tud lenni néha) vagy mikor időm engedi a hobbimmal foglalkozom, elmegyek ide-oda csak ugye ezeket is mindig egyedül. Most a vizsgaidőszakban (vagy korábban a távoktatás alatt pláne) napok telnek el úgy, hogy senkivel sem beszélek. A tanulás és az egyetemi teendők is sokkal nehezebbek így, sokkal rosszabbul viselem a stresszt, nehezebben tudok koncentrálni, fáradékonyabb vagyok, sokat sírok. Depressziós vagyok. Egy ideje járok pszichológushoz, de őszintén szólva nem érzem úgy, hogy ez önmagában segítene, hanem inkább társasági életre, emberekre lenne szükségem, barátokra.
válasza:Hasonlóan érzem magam, ha van kedved, írj s társalgjunk!
29f
válasza:A pszichológus jó irány lehet ha figyel rád. Kezdésnek megbeszélném vele, hogy szeretnél társasági életet élni és ebben kérnél segítséget, hogy hogyan indulj el rajta. Pluszban megtudnád beszélni vele a történéseket, tanácsokat kérni, egyebek.
Ha egyedül érzed magad, nyilván tenni kell azért hogy ismerkedj, barátkozz. Odamenni másokhoz, nem csak elmenni programokra, de oda is csapódni ismeretlenekhez és hasonlók.
Nyitottabbnak lenni, megszólítani, beszélgetni. Szedd össze mik a hobbijaid és hol/hogy tudnál másokkal kapcsolódni velük.
válasza:Ismerős a szitu, mert én is hasonló voltam az egyetem eleje/közepe felé.
Amikor egyértelművé vált számomra, hogy nem vagyok alkalmas az ismerkedésre, akkor egyszerűen "rendbe raktam" a fejemben a dolgot. (Minden fejben dől el.)
Nekem részben segített a vírushelyzet is ebből a szempontból, mert egy idő után még csak késztetésem sem lett arra, hogy társaságba menjek.
Az ellensúlyozást meg a saját hobbijaim/elfoglaltságaim révén értem el, amikhez rajtam kívül nem kell több személy... :,D
A pszichológus nem ad tanácsot, legalábbis az enyém biztosan nem. Igazából nem is mond semmit, csak hallgat és néha kérdez. Biztos sok idő kell hozzá, de eddig mondjuk nem érzem hasznosnak.
Nincsen olyan hobbim, ami közösségben végezhető vagy csak itt nincsen rá lehetőség, nem tudom. Viszont járok egyetemre, sportoltam vagy, ha van valami szimpatikus program el szoktam menni stb., tehát azért járok emberek közé csak nehéz így ismerkedni, barátkozni. Ha úgy adódik azért oda szoktam menni másokhoz, beszélgetést kezdeményezek stb., de őszintén szólva már kezdem megunni, mert ezzel csak negatív tapasztalatom van. Rendre abba futok bele, hogy csak én kérdezek és a másik nem érdeklődik felőlem, csak magáról beszél, csak segíteni kell neki valamiben, nem figyel arra amit mondok, csak én keresem a másikat, stb. vagy sokan kerek-perec lekoptatnak. Mindig az az érzésem van, hogy körülöttem senki nem akar barátkozni velem vagy akár senki mással sem. Nálunk például a szakon sem voltak összejövetelek, bulik, ivás, közös tanulás, jegyzetmegosztás, együtt vizsgázás stb., semmiféle közösség nem alakult ki a három év alatt. Azóta összefutottam néhány volt szaktársammal és mind azt mondták, hogy senkivel sem tartják a kapcsolatot ők sem. Nekem mindig az volt a benyomásom, hogy nekik ez így jó, így a normális stb. és én is hiába próbáltam velük barátkozni, én pedig nem éreztem így jól magam ebben a közegben. Nekem a távoktatás, a lezárások és korlátozások is inkább csak rontottak ezen, engem nagyon megviselt és szenvedtem tőle.
válasza:Ha valamit szeretnél, ahhoz tenni kell és a "de" szócskát elhagyni.
"A pszichológus nem ad tanácsot, legalábbis az enyém biztosan nem. Igazából nem is mond semmit, csak hallgat és néha kérdez. Biztos sok idő kell hozzá, de eddig mondjuk nem érzem hasznosnak"
Nyugodtan menj másikhoz ha nem érzed megfelelőnek, nagyon sokan érzik azt amit írtál. Meg kell találni azt, akivel megvan az összhang és elégedett vagy vele.
"Nincsen olyan hobbim, ami közösségben végezhető vagy csak itt nincsen rá lehetőség"
1, keresni kell akkor olyan hobbit, új dolgokat kipróbálni
2, körbe kell nézni milyen lehetőségek vannak a környéken vagy akár utazással kicsit távolabb
3, eddigi ismerősök, egyetemi szaktársak között is lehet kérdezősködni, hogy ki mit szokott csinálni, tud-e ajánlani jó helyeket
"de őszintén szólva már kezdem megunni, mert ezzel csak negatív tapasztalatom van"
Sajnos ez ilyen, akkor elképzelheted hogy a férfiak mennyire élvezik az ismerkedést párkapcsolati szándékkal.
Azzal hogy nyitsz, bele rakod magad egy sebezhető helyzetbe. Ezt fejben át kell rendezni magadban, hogy ne vedd magadra annyira mikor nem jön össze. Ugyanis sokszor ez lesz, ami normális. Sokan nem akarnak vagy nem mernek új kapcsolatokat kialakítani, el kell fogadni. Vagy a helyzet nem elég jó. Mivel te akarsz ismerkedni és barátokat szerezni, ezért neked kell megtenni az első lépést vagy nem lesz nagy változás.
Olyan programokat, eseményeket érdemes nézni, ahol kifejezetten a barátkozás a cél, vagy csak összeülni beszélgetni. Facebookon azért szoktak ilyesmik lenni, voltam én is már nem egyen, ahol a nagy része a társaságnak ismeretlen volt.
Ráadásul ezek csak egyéni kezdeményezések voltak, ezen felül vannak konkrét szerveződések, amik x összegű belépőért kínálnak ilyen lehetőséget. Oda aztán tényleg azok mennek, akik szintén nyitni akarnak mások felé.
Nem tudom csak úgy leváltani a pszichológusomat, mert nincsen nagy választék (vidéken élek) és nekem sem végesek az anyagi lehetőségeim (még tanulok, nincsen önálló keresetem, nem tudok tizenezer forintokat kifizetni alkalmanként). Most az egyetemen járok pszichológushoz, mert ez ingyenes, de itt is nagyon sokat kellett várnom egy szabad időpontra és eddig nem látszik beválni.
Hobbik terén folyamatosan keresem a lehetőségeket és hidd el már sokszor utánajártam, de nincsen semmi. Más hobbi sem érdekel (nem mintha más lehetőség lenne :D). Sportolni lehet mert edzőtermek vannak, gyakorlatilag ennyi. A barátaim és szaktársaim sem járnak/jártak sehova, maximum aki gyerekkora óta versenyszerűen sportol egy egyesületben / zenekarban játszik.
Az általad említett facebookos eseményekkel még nem találkoztam, de kíváncsi lennék rá, tudsz mutatni példákat?
válasza:Van hogy csak böngészgetem az eseményeket és úgy találok rá, de komolyabb szerveződés például a HaverVagy rendezvényei.
A társasozás is nagyon jó közeg erre, vannak külön szervezésre fókuszáló csoportok és ott lehet keresgetni társaságokat, embereket.
válasza: válasza:Én harmincasként kezdtem el a mesterszakot. Egyértelműen a szociális életem rovására megy a tanulásra szánt idő.
Úgy védekezem az "elmagányosodás" ellen, hogy amikor nem a sulival foglalkozok (akár 1-2 óra szünet két tétel tanulása között), akkor azt a pihenőidőt nem tévézéssel vagy a laptop előtt töltöm, hanem keresem a barátaim, családom társaságát. Máshogy nem megy.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!