Egyetlen kiút a nagy magányból az öngyilkosság?

Semmiféle képen sem! 33 évesen még nem vagy öreg egyáltalán.

Próbálj meg minél többet kimozdulni otthonról. Felmész a netre rengeteg olyan szervezett programot találsz.

Pl: túrázás, táncház,

Te elvetemült állat, egy látszólag pszichés gondokkal küszködő embernek ilyet írsz?!

Kedves kérdező! semmi nem jogosít fel senkit, hogy elvegye a saját életét.

Ami neked segít, az egy pszichológus akinek ki tudod beszélni, hogy mi az ami miatt nem tudsz kapcsolatokat kialakítani !!

Egy próbát megér, ártani biztos nem fog.

Én szívesen beszélgetnék veled. Én is elég magányos vagyok, többnyire a munkával kötöm le magam. Se baráti társaságom, se párom már jó ideje. Ha szeretnél beszélgetni, írj nyugodtan.

F28

Én szeretem egy macskát és nagyon sokat segített! Mellette sokat sétálok..

Pedig hidd el nekem a tiénél sokkal durvább gondjaim voltak!

Segít az ha gondoskodsz valakiről.

Érzed hogy szükség van rád ami így is van csak ez segít szembesülni vele.

Segíthetsz gondoskodhatsz embereken vagy állatokon is.

Egyébbként minden ember az élete legnagyobb részében egyedül van.

Le lehet pontozni, de szerintem egy 33 éves embernek már előrébb kellene tartani fejben és érettebben kellene gondolkoznia.

Értem én, hogy örök magány, de ez valószínűleg nem ok nélküli. Ebben a korban szerintem már kellene legyen az embernek annyi önismerete, hogy ismeri önmagát a hibáit, erényeit, és annak megfelelően igyekszik boldogulni.

Van ezer dolog, terület az életben, munka, tanulás, hobbi, szabadidő, közösségi szervezetek, ahol lehet érvényesülni, lehet célokat találni.

Ráadásul ez olyan dolog, hogy aki megtalálja a céljait, látszik rajta, hogy céltudatos és boldog az életben az sokkal könnyebben megtalálja a társaságát is.

Nyilván amíg az ember nem lép ki a komfort zónájából, csak ül bent lehúzott redőnyök és zárt ajtók mögött a szobájában, addig senki nem fog tudni még a létezéséről sem.

Őszintén sajnálom, hogy eddig így alakult az életed. Eddig. Tehát nem kötelező így is folytatódnia. Ehhez viszont Te is kellesz, tenned kell érte. Tudom, valószínűleg már belefáradtál sok mindenbe. Úgy érzed, hogy elfásultál, kiégtél.

Amit az interneten, tv-ben látsz, az nem általánosságban értendő. Egyáltalán nem felhőtlenül boldog mindig mindenki. Ezt el kell fogadni.

Szeretnék segíteni Neked. Ha van kedved beszélgetni, megtisztelve érzem magam a bizalmaddal és szívesen meghallgatlak. Ha szeretnéd, elmondom a véleményem.

Semmit nem kötelező megtenned. Az öngyilkosságot sem.

Te is legalább annyira értékes ember vagy, mint bárki más, hiszen annyi mindenen keresztülmentél már. És én biztos vagyok benne, hogy egy napon - talán nem is olyan soká - fontos leszel valakinek! ;)

Kérlek, írj! Érdekel, mit gondolsz!

Köszönöm! :)