Ha ilyen fiatalon ennyire magányos vagyok, akkor mit tehetnék?

"Ezért nem szabad érzelmileg fuggeni valakitol"

Jó, persze, igazad van - de ezzel most mire megy? Előtte kellett volna elmagyarázni neki, hogy hogyan csinálja, hogyan ne legyen függő.

Utalj át egy összeget a zsebpénzedből neki:

[link]

Neked legalább volt barátnőd. 😂

21F

Dolgozni kell rajta, magadon. Sokat! Ki kell menni az utcára, be kell menni az emberek közé. Meg kell tanulni kezelni a helyzeteket, ki kell építeni a barátságokat, fel kell építeni a kapcsolatokat.

Hibázni kell (sokat) és közben tanulni a hibákból, hogy máskor lehetőleg ne ugyanazokat a hibákat kövesd el. Ha elkövettél egy hibát, akkor nem feladni kell, kiábrándulni miatta. Le kell vonni a megfelelő következtetéseket és újra próbálni és lehetőleg más hibákat elkövetni helyette, hogy más dolgokat tanulhass meg belőle. Egy idő után egyre kevesebbet, egyre ritkábban, egyre könnyebben helyrehozhatóan hibázol majd. Egyre ritkábban mennek majd rá kapcsolatok. Ezt hívják fejlődésnek.

18 éves vagy. Még semmihez nincs késő. Az életed még el sem kezdődött, nemhogy elrontva lenne. Viszont el tudod rontani, ha sosem kezdesz el tényleg élni, tapasztalni, kísérletezni és fejlődni!

Próbálj ki dolgokat, keresd meg, mi érdekel, szerezz tapasztalatokat, szerezz barátokat, kapcsolatokat. Mozdulj ki a komfortzónádból, mert a komfortzóna pont arra jó, hogy megóvjon tőle, hogy valami újjal találkozz, amiből tanulni, fejlődni tudnál. A komfort zónád (a jelenlegi életed) pontosan azért komfortos, mert már ismered, mert nem érnek benne meglepetések. De pont ezért unalmas és emiatt sem tudsz benne fejlődni. A komfort zónát el kell néha hagyni, új élményeket, ismereteket, kapcsolatokat szerezni a komfort zónán kívül, aztán visszatérni a komfortzónába kipihenni, kiértékelni, regenerálódni, kiélvezni az új élményeket és fokozatosan akár kiterjeszteni a komfortzónádat az addig azon kívüli dolgokra is.

Menj el pszichológushoz is, aki beszélget veled, feladatokat ad, segít a személyiség fejlesztésben, ne csak pszichiáterhez, aki csak gyógyszert ír fel neked.

A gyógyszer segít a tünetek enyhítésében, ami sokat segíthet átmenetileg. De a pszichológus az, aki segíteni tud megküzdeni azokkal a dolgokkal, amik kiváltják a tüneteket és meg tud tanítani akár gyógyszer nélkül is megküzdeni ezekkel a dolgokkal, hogy később a gyógyszert akár teljesen elhagyva, egyedül is boldogulni tudj majd. Mehet persze akár pszichológus nélkül is a személyiség fejlesztés és fejlődés. De szakember megfelelő segítségével sokkal eredményesebb lehet.

18 évesen egy szakítás miatt nem kell öngyilkosnak lenni, mert lesz még több is, akkor majd mindegyik után meg akarsz halni? Nyilván ha szakítottatok, akkor nem ő volt az igazi, különben nem lett volna szakítás ugyebár.

És ott vannak a szüleid, akik szeretnek, szükségük van rád.

Én itt vagyok egyedül 45 évesen, nincs párom se, apukám 18 éves koromban hagyott itt, anyukám pedig múlt hónapban.

Senkim sincs, itt sírok Szenteste a gép előtt és bármit megadnék, hogy velem legyenek a szüleim. Az életemet is odaadnám, ha ők visszajöhetnének.

Becsüld meg a szüleidet, mert nem tudni, hogy meddig lesznek a földön, használj ki velük minden percet. Remélhetőleg 100 évig élnek, én is ezt hittem az én szüleimről, de sajnos nem adatott meg. :(

Barátnőd még lehet ezer, de szülőből nincs több és szedd össze magad, mert még nagyon fiatal vagy, bármit megtehetsz az életeddel.