Mi volt életed legnagyobb csalódása?

Nem találkoztunk már régen, de nem rajtam múlott!

Ő az aki fél szembenézni a saját érzéseivel!

Próbál "helyettem" más alternatívákat keresni, csak ne kelljen dönteni.

Tudom, hogy van más alternatíva, ami csak arra jó, hogy húzza az időt, mert mással elölről lehet kezdeni (velem meg már eljutott egy szintre a kapcsolat, ahonnan tovább kell lépni egy magasabb szintre).

De előbb vagy utóbb másoknál is meg kell hoznia egy komoly döntést amit ő nem akar, inkább mindig visszatáncol!

Így mindig kezdődik elölről a kör, mindig van újdonság varázsa, de a jelek szerint hiába, mert nem minden arany ami fénylik.

De mint tudjuk, aki nem rugalmas, nem hajlik, az törik!

Te lehet, hogy azt mondod elengedted a dolgot, de tedd a kezed a szívedre!

Ha végleg elengedted volna, most nem írnál itt nekem, és nem gondolkodnál el róla!

Fejből nem lehet érzéseket lenyomni, mert mindig előkerülnek valahogy! Aki önmagának is hazudik az már régen rossz!

Nálam ez olyan, mint amikor egy hidat megépítenek félig, amiről mindenki tudja, hogy tök jó, és működőképes lenne, de nem fejezik be, pedig nem lenne akadálya!

Egy csomó bonyodalom van belőle, kerülőutakra van szükség, mert nincs kész a híd!

Csak azt a kis részt kellene megépíteni, és lehetne boldogan élni, de mindenki be van sz@rva, mert nehéz dolog az építkezés és bonyolult.

Főleg hogy az egyik fél mindig a könnyebb utat akarja választani, és még akkor is erőlteti ha már több alkalommal is szembesült vele, hogy az a könnyebb út egy nagy sz@r út, de mégis csinálja.

Na most adtam egy jó kis indokot a notórius lepontozóknak akik nem értenek ebből semmit, csak az érti akit érint, az remélem te vagy!

Mi szoktunk találkozni egy helyen, ahova mindketten járunk, de nem direkt azért, hogy találkozzunk.

Nem a dolgot engedtem el, hanem magát a személyt, de most, hogy írtad ezeket, úgy érzem én is beszélnék vele.