Mi volt életed legnagyobb csalódása?

10-es!

😀 Nem. Én is azt gondoltam valakiről, hogy az érzelmeit tekintve határozott, döntésképes ember, aztán később szerintem rólam is ezt gondolta valaki.

Mondjuk úgy is lehet ezt nézni, hogy végülis ilyenkor döntött valahogy az ember, csak nem biztos, hogy úgy, ahogy mások várták. Mindegy, a lényeg, hogy én is csalódtam így valakiben (magamban is), meg bennem is csalódott így valaki (talán magában is)

#11 Értem, ez nálam is szerintem így volt. Oda-vissza.

Nálam az a gáz, hogy ez meg sem lett beszélve. Pedig szerintem könnyebb lett volna mindkét félnek, ha értjük a miérteket. :(

#10 vagyok

12-es!

Nálam sem lett megbeszélve.

Ha lány vagy, akkor lehet, hogy egymással jártunk így 😅

#11

#16 Lánynak lány vagyok, de inkább nő 40+.

Ha egymással jártunk volna így, az valami Isteni csoda lenne! :)

17-es!

Így még nagyobb az esélye 😬

#18

Akkor lehet, hogy nekünk lenne megbeszélnivalónk?

Ha csak a saját részemet nézem, én sok mindent szeretnék mondani, de én egyedül ehhez kevés vagyok, ha a másik fél folyton ignorál, pedig tudom, hogy a szíve mélyén szeret engem (nem szerelemmel), úgy ahogy én őt!

Ha a másik fél még nem küzdött meg a saját démonaival (amik csak a fejében vannak) és nem áll készen egy tabuk nélküli mély beszélgetésre a jövőnkkel kapcsolatban, mert inkább halogat, hárít, akkor én ehhez egyedül kevés vagyok!

Néha az sem elég ha nagyon szeretjük a másikat! :(

Aki igazán szeret, az el tud engedni, és én már nagyon hosszú ideje ezt teszem, hogy had szárnyaljon az én kismadaram! :)

#17 vagyok

"Akkor lehet, hogy nekünk lenne megbeszélnivalónk"

Még az is lehet, de a szituáció mindenképpen nagyon hasonló.

Én is elengedtem, lehet, hogy ignorálásnak tűnik.

Ha azt írod, hogy folyton ignorál, az azt jelenti, hogy valamilyen kapcsolatban vagytok, szoktatok találkozni? Mert ez is így van az én esetemben is.