Akiknek így nagyjából rendben van az élete, azok honnan tudják hogy mit, mikor, miért és hogyan kell csinálniuk?
Tegyük fel viszonylag boldogok is, leküzdik a nehézségeket, aztán eléldegélnek. Irigylem őket, hiszen bár gondolom tesznek is érte, de legalább tudják hogy mit akarnak. Én azt se tudom, a próbálkozásaimtól teljesen lenullázódott a motivációm bármihez is, kiszámíthatatlan hangulatingadozásaim vannak az enyhén nem jó és a rettenetesen szar között. Hiába értem el célokat, utólag nem okozott örömet és nem látom mi hasznomra volt a sok szenvedés. Amit meg nem értem el, bár próbálom megmagyarázni, vagyis inkább bemagyarázni magamnak hogy miért nem és miért jó ez nekem, egyszerűen nem tudom feldolgozni. És amíg élek nem fogom, mert cserében ebben a semmirekellő elmúlt éveimben is csak gyorsul az idő múlásának érzete, elég lassan felejtem ezeket is.
Akárhogy is nézem, hiába vagyok most rosszul és esetleg ha majd jobb lesz, akkor is úgy fogom gondolni, végső nyugalmam csak akkor lesz ha majd véget ér az életem. És remélem nem is lesz utána semmi, így lenne a legjobb, elfelejteni örökre ezt az egész bohóckodást amit az emberiség művel ezen a Földön, mert így, ebben a formában ennek semmi értelme. Itt elemi szinten van nekem a világ működésével a problémám, amin egyszerűen nem lehet változtatni, legfeljebb elfeledtetni egy időre.
Nem akarom behozni a vallást, agnosztikus vagyok, de mivel keresztény katolikus közösségben nevelkedtem, eléggé belémivódott ez az istenes dolog. Erre csak azt tudom mondani, hogy ha létezik is, és halálomkor elé kerülök, akkor megmondom neki hogy inkább a pokol tüzén égek a végtelenségit, minthogy elismerjem a nemes cselekedetét, hogy megteremtette a világot így és megengedte az én és az összes többi, sokkal rosszabb sorsú ember szenvedését. 27/F
válasza: válasza:Nem a személyiségtípuson múlik, hogy valaki normálisan boldogul-e az életben és egészséges-e szellemileg vagy sem. A személyiségtípusok minden létező modellben egészséges entitások, az egészséges populációt jellemzik. Másak az erősségeik és a gyengeségeik, de alapvetően jól működnek és ha egészségesek, ki tudják használni ezeket a potenciálokat a saját életükben, nem pedig megnyomorulnak általa.
Amit a kérdező leírt, az a szememben egy (vagy több) hatalmas diszfunkció, nem típus kérdése. Nem tudom és nem is akarom egy ilyen leírás alapján jellemezni, de abban az esetben, amit leírt, erősen tettem érhető például az önismeret hiánya és ezáltal a hatékony és reális célkitűzés, célirányos cselekvés hiánya is. Nyilván ha nem tudod, milyen vagy, nem tudod, mi tesz boldoggá, nem tudod, mit akarsz elérni és azt sem, hogy hogyan. Nem ismered a nyengepontjaidat, ezért rendszeresen nyakonvág az élet, miközben nem tudod, hogy mik azok az erősségeid, amiket fejlesztve sokkal jobb leszel az adott dologban, mint amilyen más lehetne, szintén a saját jelleme korlátai és lehetőségei miatt. Ha nem tudod, mire vagy képes, nem tudsz megfelelő célokat kitűzni rövid távon, mert nem tudod felmérni, hogy mennyi idő és ráfordítás árán éred el azokat. Rz többször okozza azt, hogy elmarad a várt jutalom, minthogy végül többet kapsz az élettől a vártnál, így nyilván kudarccal zárul a történet, ami hazavágja a motivációd. Nyilván, hiszen nem érzed, hogy tartasz valamerre és nem tudod, mit kellene tenned, hogy ténylegesen effektív legyél, mert ahhoz ismerned kellene magad. Így alakul ki egy baromira bénult helyzet, nevezzük krízisnek. És a krízissel alapvetően nincs baj, hiszen önismeretet onnan is szerzel, hogy ezeket a helyzeteket megoldod. De alacsony motivációval és magas bizonytalansággal? Nehéz.
És itt jön képbe az, hogy ebben a helyzetben van még egy hatalmas adag kudarcba fulladt megküzdési stratégia is. Szar helyzetben vagy, abban mind voltunk. De egyszerűen nem tudsz vele mit kezdeni. A rossz dolgokon gondolkodsz, a rossz irányból közelítesz, ezért sosem fog megoldódni a krízis, sosem fogod leküzdeni és ezért nem lesz továbbra sem önbizalmad, sem motivációd.
A rossz hír, hogy ez tudatos munkát igényel, ami sokszor értelmetlennek és maszatolósnak tűnik és sokszor kifejezetten fájdalmas és megterhelő lelkileg, hiszen megkérdőjelezed alapjaiban magad és a saját módszereidet. Ez szívás. De aki nem tanulta meg elsőre azt, hogy a saját életében hogyan kell jól funkcionálni, annak ezt muszáj megtennie, ha boldog akar lenni az életében. Te nem vagy szerencsés, nem úgy nőttél fel eleve, hogy ha a dolgok nem is mennék elsőre jól, mégis ösztönösen jól kezeld őket.
De a jó hír az, hogy ez tanulható.
válasza:Én hit gyülibe jártam és utólag ugyan az a véleményem az egészről mint neked.
Egyébként meg az idő minél jobban idősödik az ember egyre gyorsabban telik.
Nincs veled semmi baj csak nagyon negatív vagy, azért vannak jó dolgok is az életben amikkel ha tudsz élni kell...én sem vagyok egy pozitív ember, de próbáld kicsit másképp felfogni a dolgokat. 29f
válasza:Szerintem mások sem feltétlenül tudják, hogy mit miért csinálnak, legalábbis nem ennyire tudatosan, mint ahogy a 2. válaszoló írta. Persze az lenne az ideális.
A legtöbb embernek a körülmények kijelölik a mozgásteret, egyik dolog vezet a másikhoz, mennek, amerre sodorják az események, vagy ami szokás. Nem gondolkodnak el ilyen mélységekben a miérteken. (Esetleg csak 1-1 nagyobb válság esetén.) A miértekre egyénileg lehet megtalálni a választ sztem. A saját értékrended, vágyaid alapján. És nem kell feltétlen valamilyen magasztos, világmegváltó célra gondolni. Pl. átgondolod, hogy milyen értékek fontosak neked. Mondjuk a függetlenség. Ekkor definiálod, hogy mit jelent számodra a függetlenség (önálló lakás/albérlet, vállalkozás, stb.). Ezután elkezdheted tervezni a gyakorlati lépéseket, amelyek elvezetnek a megvalósítashoz.
válasza:Személyiségtípus tesztet csináltam már régebben, nagy vonalakban lehet igaz, de azért nem mindenben. Változik is szerintem, ahogy a gondolkodásmód változik. Mivel mindegyik típus lehet sikeres és boldog az életben, szerintem csak abban kell keresni a megoldást, hogy ezzel a gondolkodással hogy érhető el a legnyugodtabb élet, hogy érezzem van értelme annak amit csinálok.
Közben látom a második válaszoló hasonlót írt.
"csodálatosan fejezik ki magukat, lelküket és titkaikat metaforákon és kitalált szereplőkön keresztül ismerhetjük meg igazán"
Ez az infp leírásából egy részlet, de ez abszolút nem igaz rám. Nem is hiszem hogy jól tudok kommunikálni, nem szeretem a metaforákat sem, minél egyszerűbb a kommunikáció, annál célravezetőbb és kevesebb a félreértés.
Van egy dolog az életben amit mindenképp el szeretnék érni, és ha attól jobban érezném magam, jönne vele minden. Hiszen emlékszem még azért, milyen az amikor tényleg jól érzem magam. Vág az agyam, nem kell 10 órákat aludnom és hullafáradtan szenvedve felkelnem. De sok olyan van, ami régen örömet okozott, most meg (persze túlgondolva mindent) semmi jót nem érzek tőle, emiatt még rosszabbul érzem magam és ez egy spirál ami lefelé megy.
Most csináltam egy tesztet, intj jött ki.
"egyrészt hisznek abban, hogy kellő energiával, intelligenciával és gondolkodással mindent el lehet érni, másrészt viszont úgy gondolják, hogy az emberek lusták, rövidlátóak és önzők ahhoz, hogy meg is valósítsák céljaikat"
Sem lusta, sem rövidlátó nem vagyok, önző lehet egy kicsit, de csak mert keveset vagyok normális emberek társaságában. Ami kellene az az energia, amit ha egyszer megkapok, ha a csillagok is úgy állnak és minden összejön valami csoda folytán, akkor tudom hogy képes leszek mindenre és talán a boldogságra is.
Igazából az lenne a jó ha nem gondolkodnék ennyit, a kevesebb néha több...
válasza:ezeket a személyiségtípusos dolgokat szerintem jobb ha elengeditek, van olyan, aki mindig megtippelgeti: ki melyikbe tartozhat és ennek kapcsán próbál barátokat is szerezni, lassan egész életét meghatározza ez.
Akik boldogok, kiegyensúlyozottak, valószínűleg a célokhoz vezető utat is élvezik, ha valami nem sikerül, nem néznek vissza rá, ha bántják őket, csak addig érinti őket érzelmileg, amíg meg nem oldják az adott szituációt, vagy ha megoldani nem tudják, elengedik.
Kevéssé függnek külső körülményektől, egyedül is jól tudják érezni magukat.
válasza:"Hiába értem el célokat, utólag nem okozott örömet és nem látom mi hasznomra volt a sok szenvedés."
Milyen célokat értél el? Te tűzted ki őket? Miért szenvedtél?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!