Miért vagyok ugyanannyira magányos emberek között is,mint amikor nem voltak körülöttem emberek?

Lehet rossz közegben vagy és/vagy te magad vagy "rossz" idézőjelesen.

Vannak emberek akiknek nem fejlődött ki a szociális érzékük, nem tudják hogy kell társalogni, közösségben lenni.

És valahol pont ez a baj, hogy egyik oldalról az alapokat sem tudják kezelni, másik oldalról meg mindent is akarnak egyben (barátkozás, kapcsolat).

Meloban nekem se lett egy barátbom baratom se vagy lelkitárs. Kollegalis kapcsolatokban próbálok csak kapcsolodni.

Pl betettek 2 masik kollegahoz nekik pl tudok "sírni" ha zaklatnak mások, vagy beszolt a fönök, ezek ki vannak beszélve, (látják pl hogy a dagadt 50 es asszonyok azert fikáznak engem mert en nem passzolok közéjuk a fiatal filigran vekony alkatommal es soha be se fognak fogadni stb) valahogy igy társaimnak érzem őket, hogy nem hülyék latják mi megy. De ők is azért pedzegetnek néha határokat.

De nem jarunk össze pl pubozni vagy bármi, magánéletben teljesen más életűek nem passzolnánk.

Igy vannak csak nekem is "ismerettsegeim" a meloban esetleg egy két masik csaj de azok meg félnek a főnöktől soga ki nem állnának mellettem, valodi barátok társak nincs.

Üzletben nincs barátság. Megfeleles van a főnök felé es munkahelyféltés van. Tehát ha nem vagy a főnök kedvence másoknak se leszel. Ha az vagy, akkor meg hirtelen 30 barátod is van.

Ez igy megy