Sokat vesztett az aki nem járt társaságba fiatalon?

Valószínűleg sokat, de sokat is nyerhettél vele, ha jól használtad fel az így megmaradt idődet...

28/F

Igen. De sosem késő barátságokat kötni. Nem igazán szeretem ezt az "ez jutott nekem" felfogást.

Az életben sokminden a saját erőfeszítéseiden (is) múlik, a közösségi élet pedig abszolút ilyen.

A hobbijaidra pedig lesz időd akkor is, ha szerzel barátokat, akikkel tudsz róluk beszélgetni.

Igen sokat veszett.

Sulis éveim alatt volt néhány osztálytarsam akivel jóban voltam bent, de társaságba, bulizni egyszer sem mentünk. Emiatt ugye barátom sem lett. Alulszocializálódtam.

Azt hittem majd elmulik, de a munkában is ugyanígy lett. Igaz ott már össze jöttem egy sráccal, aki már a férjem azóta. De a mai napig nem tudok mit kezdeni magammal ha az ő baráti körével el kell menni vhova.

Nem is magát az élményeket sajnálom amik kimaradtak a tini korombol, hanem hogy emiatt nem tudott kiforrni a személyiségem, vagy hogy fogalmazzak.

2-es vagyok igen írják elöttem, hogy veszít az ember.

Sajnos igaz nem tudsz új embereket megismerni, nem találsz új barátokat, a családodon kívül mástól nem biztos, hogy kapsz segítséget. Előnye is van de az töredéke a barátokhoz és a jó társasághoz képest. Nem késő változtatni még lehet barátkozni. :)

Sokat.

En kozepiskolas eveimben nem jartam sehova. Nem is szerettem azt a reszet az eletemnek mert nem volt tarsasag, csaj abszolut nem volt es batorsagom sem volt egy lanyt randira hivni.

Kesobb, 20-25 eves korom kozt volt mar tarsasag, par barat. Az jo idoszak volt. Jartunk bulizni, hazibulikat tartottunk, volt amikor minden hetvegen mentunk egyik haverom bulis hazahoz amit csak arra hasznaltunk hogy ott igyunk, szolt a zene, kartyaztunk, foztunk valamit. Igaz hogy kapcsolatom nem volt, bar volt azert nehany randim, 1-2 lazabb kaland.

Most kulfoldon elek, hazas vagyok de itt nincsenek barataim, hetvegen vagy dolgozok, vagy csak itthon ulunk a felesegemmel.

Sok mindentől függ, kinek mi a veszteség.

Én világ életemben mentem, sok ember vett körül, így érzem / éreztem teljesnek a fiatal koromat. Én sokat veszítettem volna úgy gondolom.

Ellenben a húgom soha nem járt el, mondhatni pár barátja volt az osztályban és kész. Cserébe Ő teljesen bele feledkezett a tanulásba, jó gimnáziumba járt, most pedig az Eltén tanul. Na Ő pl nem érzi úgy, hogy bármit veszített volna, az Ő élete így teljes.