Mit csináltok, amikor magányosak vagytok?

Én szomorkodom amikor magányos vagyok, és azokra az alkalmakra gondolok amikor az emberek megbántottak vagy fájdalmat okoztak, realizálom, hogy mik a saját rossz tulajdonságaim és hogy miért nem akar velem lenni senki.

Aztán túlleszek rajta és produktív tudok lenni.

Én is magányos vagyok, ezzel nem is az a baj mert szeretem a magány, az egyedüllétet, csak az utálom hogy mikor próbálok az osztály felé nyitni egyszerűen kizárnák a körből! Bárkivel is vagyok családdal, 1 vagy 2 ismerőssel, egyszerűen ugyanúgy ürességet érzek leglegbelül! Már próbáltam kicsit éreztetni az osztálytársammal, hogy magányosnak érzem magam, mivel ahol lakunk senki velem korabeli és családban sincs egy rohadt velem korabeli gyerek sem! Tesóm nincs egyke vagyok, ennek is megvannak az előnyei, és hátrányai! 1 unokatesóm van, de ő 23 vele max. 4-5 éve futunk össze:( ,meg persze vele nem tudom megbeszélni a tinédzserkori problémákat és persze az üresség érzet megbeszélésére sem. Szüleim, nagyszüleim teljesen nem értenek meg! :(

Ilyenkor mi a teendő? Még a mai napig keresem azt!

Legtöbbször rajzolgatok, zenét hallgatok, alszom, de ezek a kicsit tevékenységeim sem enyhítik a bennem lévő ürességet!